Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. KARIKLÉA: Az Isten' Szereiméjért, édes Knlmonom ! Mire magyarázzam irtóztató szavadat ? El-higygyem-é ? avvagy lehetséges-é ? a'-mit mostanában mondottál'? Nékem bizonHára egész testem reszket. KNÉMON : Inkább higygyed, mint lássad. $. IV. Karikléc? nyughatatlanság a, KARIKLÉA: Én őtet látni-is akarom. Görögországnak szinte közepéből, hogy-hogy gyohetött ide Égiptomnak szélére ? KNÉMON : Azt én nem tudom. KARIKLÉA : Hát ! Annak eme' Szigetünkben léttét szemeinkre nem vohettiik - é ? KNÉMON : Én ugyan nem. Tí, ha láttátok-is, reá - nem - ösmérhettetök. KARIKLÉA : Te annak történeteit ennekelőtte félbe-szakasztottad. Nem-is mondottál egyebet; hanem csupán azt: hogy Mostahádat meg-emísztötte — Mond-el (mivel iidonk van) a' többit-is; ha hallottál valamit. Úgy is elég hozzá a' hoszszú éjtszaka. KNÉMON: Hogy gyöhetött ide; azt, amint mondám, nem tudom : noha erről eleget gondolkodtam. Mi okra nézve szökött-pedigel Atbmdból ; azt még Égínában hallottam egy jó Barátomtól, kinek nevét Antiklesnek mondották. Ez engemet ( Káriásnak viszsza-menetele után) meg-látogatott ; mert : a'-iniut akkor mondá ,