Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. osztân amazok, sokkal merészszebbek, sőtt vakmerőbbek-is lévén; egy szívvel, és egy lélekkel reá-tódúltanak, és végtére szerencsésen leis-nyomhatták. Már ez-elott el-hagyta Őtet Termútis, ki néki ebben a' Csatában ki-mondhatatlan nagy segédje vala. Ó védelmezte Őtet fó-képpen. Ó szolgáltatta néki, a' még lehetett, ölő fegyvereit, Annak el-menetele pedig így esött. S, vili. Termútis' el-menetele. A' sanyarú Csaták között, nem maradott sebe nélkül az Apród. Kezének jobb lapockáján egy irgalmatlan döfést érezvén; ugyan-azért: életének meg-tartása felől, semmi bizonosat nem reméllhetvén ; Urának híre nélkül a' csónakból Iri-ugrott ; és mint-ha valami dolgát felejtötte vólna, egyenesen a' Kerekdékbe célozott. Látta ugyan az Ellenség Termútist, hogy, a' vízbe ugorván, ki-felé agyekozik. De mivel akkor a' Harambasával bajoskodott ; ennek él-fogásáról nem gondolkodhatott. Megelégodött tehát azzal: hogy Tiamist meg-nyomta. Eszébe jutott ugyan ennek az Ellenségnek: hogy annak az Harambasának kézre-kerítésében sok társakat vesztottek ; de , meg-gondolván : hogy azt, ki Társsaikat meg-emésztötte, kezeikben tartanák, inkább örültek emennek elfogattatásán, mint amazoknak halálokon búsultak, Látd :