Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

^ A' SZERECSENEK. a'Harambasa; villogó szemeinek szikráit ide-ésamoda szórta: hogy Apródját mcg-láthassa valahol. Termútisnak nevezték. Hív embere vala Urának. És, ha Haramja nem vólt volna ; talán a' szívességre-is hajlandó lett vólna. Kötelessége az vala: hogy Ura után a' fegyverüket hordozza. Minek-utánna ezt jelen - lenni nem látta ; reája nem csak meg-neheztelt Tiamis ; hanem meg-is haragudott. El-illantása felől gyanakodván ; és hiiségtelensége miátt stírún fenyegetvén : heveivel egygyütt fel-kereködott ; és az ellenségre nyomult. Még meszsziről észre-vötte a' szerencsétlenséget. Az iszapi betyárok, kik mind eddig az ellenségnek tömött csoporját szerencsésen viszsza-csákjázták ; mostanában immár, a' sokaságtól el-nyomattatván, erejöket és bátorságjokat nem csak el-vesztögették ; hanem el-is vesztotték, és magokat tejjességgel meg-adták. Ezen-kiviil : vagy el-fogattak , vagy fölgyújtattak a' temérdek csónakok, melyeknek emberei az ellenségnek körmei közé jutottak. A' lángok-is, minek-utánna a' nádasba csaptak, mindeneket nagy ropogással égettek. Tele füsttel , tele síiríi jaj-szavakkal-is minden szögletük. A' Haramják ugyan ki-mondhatatlan nagy merészséggel védelmezték magokat ; de, a mint mondám, az ellenségnek temérdökségétol el-