Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

M. KIR. ÁLLAMI FŐREÁLISKOLA

iskolájukba. Ez a köszöntő megjelent a nyomtatott értesítőben. Június 7-én volt a szóbeli érettségi: jelesen vizsgázott. Szeptember 9-én latinból pótérettségit tett. Ősszel a pesti egyetemre iratkozott; fölvették az Eötvös Kollégiumba is. Szobatársa Kodály Zoltán és Szabó Dezső, majd az utóbbinak távozása után Laczkó Géza. Babits Mihály 1906—1908 A századfordulón mintegy évtizedig viszonylagos állandóság jellemezte a főreáliskola életét. A tanulók száma évről évre gyarapodva elérte a háromszázat, egy ideig e körül mozgott, majd 1907-től a hajdani négyszáz fölé is emelkedett. A tanári kar létszáma húsz körül állandósult, és a „törzsgárda" alig változott; szinte csak Vánky József nyugalomba vonulásával. Az iskola történetének nevezetes fejezete kezdődött, amikor 1906. szeptember 21-én Babies (!) Mihályt, a bajai cisztercita gimnáziumban töltött gyakorlóéve után a minisztérium a szegedi főreáliskolába nevezte ki helyettes tanárnak a latin tanítására. Babits október 3-án érkezett Szegedre, és kartársi ajánlásra albérlőként beköltözött a Szent György u. 11. (ma József Attila sugárút 15.) sz. ház utcai szobájába. Nem érezte magát jól benne; erről több itt született verse vall (Hunyt szemmel, Örök folyosó, Indus, A templom ! Röpül, Sírvers, Fekete ország). Pár nap múlva itt látogatta meg a Szabadkáról átruccanó Kosztolányi Dezső. Ám Babits hamarosan, már november elsején átköltözött a Vitéz (ma Partizán) u. 16. sz. alá, ahol szüleinek egykori szekszárdi ismerősénél kapott szobát. Amikor Juhász Gyula karácsonyi szünetre hazajött Máramarosszigetről, már itt kereste föl barátját, egyetemi társát. Költők, barátim... című versében 1919-ben ezt idézgeti: Babits Mihály, a Vitéz utca sarkán Hiába nézek én egy ablakot, Te messze mentél, és ideges, halvány Arcodnak fénye rám rég nem ragyog. Babits Szegeden című emlékezésében pedig, amely a Nyugat 1924. április 1-jei Babits-számában jelent meg, többek között ezt írta: „Megesett, hogy késő reggel benyitottam hozzá, és még mindig olvasmányába elmerülten találtam. Lámpája égett, pedig a nap már régen besütött ablakán." Babits eredetileg csak latint tanított volna. Előtte a négy fölső osztályban három vendég oktatta a rendkívüli tárgyat: a két piarista, Fekete Ipoly és Baksay József, valamint a főgimnázium tanára, Pazar