Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

ÁLLAMI FŐREÁLTANODA

gyarapítása és fejlesztése volt szívügye. Alapítványt tett szegény tanulók istápolására. Korára tekintettel maga kérte nyugdíjaztatását. Helyét 1872 őszétől a szegedi születésű mérnök-tanár, Vész Albert (1841—1883) foglalta el, mindössze két esztendőre. Viszály támadt ugyanis közte és a tanári kar között, amely tettlegességig fajult. Gyalokay Mózes (1840— 1895) inzultálta az igazgatót, s mivel a tantestület többsége Gyalokayval értett egyet, 1874 nyarán mindkettejüket áthelyezték: Vész Albertot a pécsi, Gyalokayt a székelyudvarhelyi, az ügybe még belekeveredő Görög Gyulát (1844—?) pedig a lőcsei reáliskolához. Az iskola a létszám növekedése miatt a sörházban és a Schaffer-házban már nem fért el. Újabb termeket kellett bérelnie a környéken : a Szívek utcai Wagner-házban és a Révai utcai Sobay-házban. Ez nemcsak a fölügyeletet nehezítette, hanem az ide-oda átjárás sok időt is vett el a tanároktól. Új épületben 1873 Vész Albert igazgatása alatt költözhetett az iskola Búza téri új épületébe, a mai Dugonics tér 13. sz. alá, amely most a két egyetem központi épülete. Skalniczky Antal tervei alapján Arleth Ferenc építette. A teret három évig, a Dugonics-szobor fölállításáig Tanoda térnek hívták. 1873. október 6-án az iskola történetének új korszaka kezdődött az új épületben. A belső berendezés nem volt ugyan még készen ; a Város és a minisztérium még azon vitázott, a szerződés szerint kinek a kötelessége a vizet meg a gázt bevezetni... Sőt, a szép épületnek már a hátrányai is megmutatkoztak: a tornaterem nedves, dohos pincébe került; a két udvar pedig olyan kicsi lett, hogy a világosság is alig szűrődött be ; a nagy ablakokkal nehezen lehetett szellőztetni, ám az ablakfák megvetemedése miatt befújt rajtuk a szél... A cserépkályhákra is sok volt a panasz. Ezeket az igazgató a fönntartó Városhoz továbbította. S a tanács, amely annyit szorgoskodott a főreáliskola megszületéséért, a sok gond miatt hovatovább megharagudott rá. Csonka Ferenc és Vánky József 1873 őszén kezdte meg a tanítást a szegedi születésű Csonka Ferenc (1848—1940) vegytan és természettan szakos tanár, Csonka Jánosnak, a porlasztó föltalálójának bátyja, Szeged város vegyésze, a paprikaminősítés és -minőségvédelem úttörője. Vánky Józseffel együtt matuzsálemi kort ért. Még mindkettejüket láttam 1939-ben az évzáró ünnepélyünkön, és olvastam a két kilencvenéves köszöntését az igazgató, Firbás Oszkár tollából az évkönyvben. Majd pedig szintén közös nek-