Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

BAROSS GÁBOR ÁLTALÁNOS GIMNÁZIUM - MÓRA FERENC ÁLTALÁNOS GIMNÁZIUM

Szétszéledt tanárok A Baross Gábor gyakorlógimnázium egykori tanári kara — igen jel­lemzően — zömmel főiskolákon és egyetemeken folytatta munkáját. Bakos Tibor (1909—) a szegedi egyetem Bolyai Intézetében, majd a fő­városban, a Középiskolai Matematikai Lapok szerkesztőjeként. Berky Imre (1902—1977) 1947-től 1964-ig a leánygimnázium, a mai Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója volt. Dombi József (1920—) kandidátus, a JATE kísérleti fizikai tanszékének ny. docense. Eszes Ferenc (1912—1986) a szegedi vasútforgalmi technikum igazgató­jaként, MÁV főtanácsosi ranggal 1972-ben ment nyugdíjba. Falábú Jenő (1882—1947), József Attila kedves makói tanára (kislányának írta 1924-ben a Nyolcesztendős lányok című versét) 1940-ben címzetes igaz­gató lett; 1946-ban nyugdíjazták, s hamarosan el is hunyt. Gábor Jenő (1893—1968) rajztanár, festőművész rövid pesti közjáték után vissza­ment szülővárosába, Pécsre. Több képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. Inczefi Géza (1906—1974) a nyelvtudomány kandidátusaként a tanár­képző főiskola tanára lett; a magyar névtudomány jeles művelője. Krammer Jenő (1900—1973) 1946-ban a kultuszminisztériumba, onnan a budapesti egyetem német tanszékére került; 1962-től haláláig tanszék­vezető docensként tevékenykedett. Madácsy László (1907—1983) 1950­től a tanárképző főiskola magyar, 1957-től az egyetem francia tanszéké­nek docense, majd tanára. Nyíri Antal (1907—) 1949-től a tanárképző főiskola magyar nyelvészeti tanszékének tanára, 1952-től egyetemi docens, 1956-tól 1977-ig tanszékvezető egyetemi tanár. Palásti László (1909—) ny. főiskolai docens, az idegen nyelvi lektorátus vezetője, Szeged francia emlékeinek kutatója. Párkányi László (1907—1982) 1952-től a budapesti, majd a pécsi tanárképző főiskola, 1957-től a Buda­pesti Pedagógus Továbbképző Intézet fizikai tanszékének tanára, 1966-tól nyugdíjazásáig, 1975-ig az ELTE docense. Rakonczai János (1917—) 1950-től szakfelügyelő, 1952-től főiskolai adjunktus, 1954-től az idegen nyelvi lektorátus vezetője, 1965-től a szegedi élelmiszeripari technikum, 1970-től főiskola tanára nyugdíjazásáig, 1981-ig. Szádeczky­Kardoss Samu (1918—) 1950-től a szegedi egyetem klasszika-filológiai tanszékének docense, 1962-től nyugdíjazásáig, 1988-ig tanára. Sze­liánszky Ferenc (1906—1975) 1939-től a dunaszerdahelyi gimnázium igazgatója, 1947-től a győri Révai Miklós Gimnázium, 1960-tól nyug­díjazásáig, 1968-ig a győri tanítóképző intézet tanára volt. Takáts Endre (1907—1984) 1943-ban egyházi szolgálatból kilépve Baja főlevéltárnoka, 1944-ben a város fölszabadulása után polgármestere; utána ismét levél­táros, 1950-től a soproni városi, 1961-től a veszprémi megyei levéltár igazgatója nyugdíjazásáig, 1973-ig. Timár Lajos (1918—1956) kandidátus, a JATE éghajlattani tanszékének tudományos munkatársa. Vajtai István

Next

/
Oldalképek
Tartalom