Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

M. KIR. ÁLLAMI FŐREÁLISKOLA

nyelvből és irodalomból tanúsított kiváló előmeneteléért Arany János összes műveit kapta — volna, ha tragikus fiatalon meg nem hal. A következő évi értesítőben olvassuk e stiláris avatagsága ellenére is megrendítő beszámolót: ,,Itt emlékezünk meg azon súlyos veszteségről, mely intézetünket a múlt tanév lezárásakor egy kedves, derék növendékünknek elhalálozásával érte. Kiss Lajos VIII. o. végzett s az érettségi vizsgálatot jeles eredménnyel letett tanuló, orvosi rendeletre a Magas-Tátrában keresett gyógyulást. Alig érkezett azonban a kijelölt helyre, kilehelte nemes lelkét. Kihűlt tetemét a mélyen sújtott szülők Szegedre hozták. A temetés június 28-án, a záróünnepély napján ment végbe. A Kisfaludykönyvjutalmat, Arany János összes műveit és a szegedi újságíróknak Hegedűs Pál elhunyt tanár emlékére adományozott egy darab 10 koronás jutalmát a tanártestület Kiss Lajosnak ítélte oda, aki a kiosztásakor koporsójában feküdvén, a jutalmakért nem jelentkezhetett. A záróünnep után a tanulóifjúság temetésre vonult, s elvitte a kedves halott számára a tanári testületnek, az osztálytársaknak és a tanulóifjúságnak koszorújával együtt a jutalomtárgyait is. Ez utóbbiakat fájó, de kedves emlékül az árván maradt szülőknek." A német-francia szakos Simits Ferenc (1873—1931) szenvedélyes vadász és fotográfus. „Mindig a minisztériumot szidja, elégedetlen, hogy sok az órája. Sokat járt külföldön." „Szabó Imre szintén fiatal, nőtlen, jelenleg tanulmányútra küldték Görögországba, államköltségen. Természetrajztanár. Igen vallásos és visszavonult ember, egy környéki felekezeti tanító fia. Sok adomát mondanak róla, hogy milyen bigott." Szabó Imre (1876—1927) 1901-ben került a főreáliskolához. Többször meghosszabbított betegszabadsága után nyilván egészségi okokból kérte magát hegyvidékre, ezért 1914 őszén cserélt Czógler Kálmánnal (1884— 1952), a trencséni katolikus gimnázium tanárával. Czógler Kálmán hazajött: édesapja a főreáliskolának tanára, ő maga diákja volt. Örökölte és továbbfejlesztette Szabó Imrének főként maga gyűjtötte, 3500 növényfajtát tartalmazó herbáriumáról nevezetes természetrajzi szertárát. Az agglegény Szemerjay Károly (1853—?) matematika-geometria szakos tanárról azt újságolta el anyjának Babits, hogy most, ötvenen fölül készül nősülni. Babits humorából is ízelítőt kapunk, amikor a tantestület legöregebb tasiánál, Zerdahelyi Ödön (1840—1915) német, angol, francia szakos kollégájánál tett látogatását festegeti. „Mikor náluk voltunk, láttunk: 2 óriási szt. Bernát-hegyi kutyát, angoramacskát, zongorát, két csúnya leányt, 1 öregasszonyt és 1 üveg jó meszlényi bort — ez utóbbit mi csak láttuk, de az öregúr itta folyton, észrevétlen: úgy látszik, csak akkor jut hozzá, ha vendég van." Elismerően szólt Babits magyar szakos kartársáról, Veszprémi Vilmosról (1855—1932), de hibáztatta ingerlékeny természetét, amely a tantestületben is összeütközésekre vezet. Az iskolához vele egyidőben kerülő