Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

M. KIR. ÁLLAMI FŐREÁLISKOLA

Béla. Most valamennyiük helyett heti 13 órában Babits tanította a latint. Ámde még Szegedre sem ért, szeptemberben megbetegedett Hegedűs Pál, és Babitsnak át kellett vennie magyaróráit az V. és VI. osztályban heti 3-3 órában, só't ez utóbbiban az osztályfőnökséget is. A következő, 1907/08. tanévben a VII. osztály főnöke és magyartanára maradt, majd 1908. április 15-től a betegszabadságra menő Veszprémi Vilmost helyettesítve magyart tanított az V., VI. és VII. osztályban is. Latint ugyanúgy a fölső osztályokban. Hegedűs Pál örökében ő lett ,,az ifjúsági könyvtár felső osztálybeli csoportjának őre" is. Abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy azt a tanári kart, amelybe Babits került, az ő jellemzéséből ismerhetjük meg, és ezt kiegészíthetjük Apró Ferencnek gazdag részletkutatásain alapuló adalékaival. Babits ugyanis édesanyjának kívánságára már 1906. október 26-i levelében sorra „lefestette" kollégáit. Beszámolt náluk tett udvariassági látogatásairól. Közülük Homor igazgató a fiával, az Eötvös Kollégium hajdani diákjával, az állami főgimnázium tanárával, az első világháborúban elesett Homor Ernővel (1883—1914) adta vissza a vizitet. „Restelltem, hogy még cigarettával sem tudtam őket megkínálni; és fűtetlen volt a szobám, pedig most nagyon hideg idő jár, jelenleg is kegyetlenül fázik a kezem, amint ezt írom; meg a lábam." Homort és családját rokonszenvesnek írta le. Az „alacsony, szőke, intelligens", irodalmi műveltségű Blau Árminról (1873—1945) azt mondják, folytatta Babits az édesanyjának szóló beszámolót, a legjobb matematikus Szegeden. „A kis Blau", ahogyan Juhász Gyula emlegette, 1900-ban az egri főreál iskolából került a szegedibe. Bár mindketten a Tisza-étterem tanári asztalának törzsvendégei voltak, ellentéteik Blau visszaemlékezése szerint Babits sajátos, éneklő versmondása miatt támadtak. Mások Blaunak törtető, a hatalomnak hajbókoló természetével magyarázták. Csonka Ferencről Babits is elmondta, hogy „paprikavegyész", és „ebben egész Európában specialista". Kálnai Adolfról (1853—?), a német és a fizozófia tanáráról azt az érdekességet jegyezte föl, hogy vasúti állomásfőnök volt, mielőtt tanári pályára lépett. A rajztanár Kátay Lajost (1858—1921) kedélyes, élénk bácsinak jellemezte. A piaristáknál is tanít, úgymond, s azt sem felejti el megjegyezni, hogy a felesége gazdag. A már említett, idős Kiss Lajost tartotta a legrokonszenvesebbnek. Alapos tudós és író, írta róla, s hozzátette: „a fiát tanítom a latin nyelvre, s egyik legjobb diákom". Kiss Lajos Ernő ekkor nyolcadikos volt. Tiszta jeles, vastag betűs, a külön latinból is jeles. Őt választották a gyorsírókör elnökévé és könyvtárosává; többször tartott fölolvasást, négy ízben versenyíráson tüntette ki mását, sőt részt vett a Szegedi Gyorsírók Egyesületének levelezési és vitaírási pályázatában. 1907. június 14-én jelesen érettségizett. Az évzárón a magyar