Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

M. KIR. ÁLLAMI FŐREÁLISKOLA

Az eredményekben oroszlánrésze volt a legkülöncebb tornatanárnak, Bérezi Edének (1866—1936), a „félbemaradt zseninek", ahogyan későbbi kollégája és barátja, Babits Mihály 1906-ban jellemezte. Agglegény maradt, spártai életmódot folytatott, hajadonfőtt járt, óriási gyalogtúrákat tett. Alapvizsgája volt mennyiségtanból és fizikából, de szakvizsgát nem tett soha. (Éveken át mint tanárjelöltet emlegette a nyomtatott értesítő.) Később mégis megbízták szaktárgyainak tanításával, hiszen köztudomású volt szakismerete, cikkei jelentek meg szakfolyóiratokban. Babits a Nyugat 1912. október 1-jei számában Magántudósok címmel írt róla. Bérezi Ede 1913-ban ment nyugdíjba. Halálhíre Juhász Gyulát is emlékezésre indította. Fölpanaszolta, hogy nem írtak jelentőségéhez méltó nekrológot róla. „Pedig egészen rendkívüli ember volt" — mondotta a költő. Homor István igazgatása 1897—1919 Hoífer Endre betegeskedése miatt 1896 őszétől Homor István (1849— 1934) helyettesítette, majd nyugdíjba vonulása után, 1897. április 21-től követte is az igazgatói székben. 1872 óta tanította a vegytant, természettant, mennyiségtant. Negyvenhét éven át egyfolytában s mindvégig csak ebben az iskolában tanított, ezt vezette huszonhárom évig. Az elektromosság tudományának Szegeden ő lett úttörője. Kevéssel Röntgen kísérlete után, Eötvös Loránd pesti bemutatójával csaknem egy időben, 1896. január 18-án az iskola fizikai szertárában már előállította az „X-sugarakat", s február 23-án a városháza közgyűlési termében sikeres röntgenfölvételekkel kápráztatta el a szegedieket. (A gyűrűs kéz csontrendszerét mutató kép megjelent az 1896. évi értesítőben.) Érthető, ha igazgatói működését azzal kezdte, hogy az egészségtelen alagsorban elhelyezett kémiai laboratóriumot és a két altiszti lakást a földszintre telepítette. Tanítás csak délelőtt 1900 Az 1899-ben megjelent értesítő kezdte el a szokást, amely némi kivétellel később is élt, hogy a tiszta jeles tanulók nevét kövér betűkkel szedették. 1899 őszén lépett életbe az új középiskolai tanterv. 1900 őszén vezették be kísérletképpen a játékdélutánokat, eleinte az alsó, majd a fölső osztályokban is. Ezt az tette lehetővé, hogy egyidejűleg megszüntették a délutáni tanítást. Ugyanis mindeddig a főreáliskolában, akár az elemiben később is, délelőtt-délután folyt a tanítás. A főreáliskola tantestülete már 1893-ban „úgy pedagógiai, mint didaktikai szempont-