Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században (Szeged Művelődéstörténetéből 6. Szeged, 1988)
dő s az orvoslány társadalmi helyzetüket tekintve illettek egymáshoz; a biztos anyagi bázishoz az orvosi szakma, a család gyarapodó presztízse párosult. Singer Vilmos, jóllehet lányát egy kereskedőhöz adta, de gyermekeiből értelmiségieket laragott; Károly fia 1848-ban joggyakornonok, Mátyás egyetemi hallgató, Zsigmond és Gyula „deákok" voltak. Antal ebból a szempontból kilógott a sorból, hisz az előbbi kvalitásokhoz mérten igazán szerény pályatulást mondhatott magáénak; nyergeslegény lett. Különleges helyet foglalt el a zsidó értelmiség között a hitközség rabbija. A zsidóknál nincs elkülönült papi rend, a rabbi ugyanolyan tagja a hitközségnek, mint bármely más hívő. Tekintélyének torrása nem a hivatalosan igazolt és hivatalból támogatott különleges státusz, hanem a tudományos íelkészüllseget igénylő mindennapos intenzív szellemi tevékenység, magas színvonalú tudományos munka. Mivel nem rendelkezik a keresztény papok megszentelt státuszával, a zsinagógában sem történik semmi olyan szent oolog, mint például a katolikusoknál a kenyér és bor átlényegulese. A rabbi szerepe „csak" kiegészítő, tanító jellegű beszédre korlátozódik. A zsidó vallási rend szerint az istentiszteleten lényegesen fontosabb az előimádkozó szerepe, mint a rabbi beszéde. Ez következett abból a hagyományból, mely a zsinagcgít nem a pap által hitelesített szent cselekvések színterévé, hanem „tanteremmé", oktatási hellyé tette. A rabbi tulajdonképpen nem pap, hanem a legölcsebb oktató. Jellemző a rabbi világi helyzetére, hogy a nagyhírű Löw Imánuel egy időben ecetgyártással is foglalkozott. Az 1848-as összeírás Back Józsefet említi a hitközség rabbijakent, aki már itt született, de íelescgj Vágújhelyről került Sztgoüre. Fiai közül a legnagyobb, Vilmos szinten rabbinak készült, Jakao egyetemi hallgató volt, míg Sámuel írazel és Salamon deákoskodtak. Az 1850 december 10-én Szegedre érkezett Löw Lipót már akkor országos tekintélynek örvendett, kinek teológiai és íiológiai munkásságát a zsidóság problémáját kutató nem kerülhe 1 ! el. Tudományos tevékenysége mellett azonban ugyanilyen jelentős az a magatartás, melyet a hazai zsidó intellektüelek között akkor ő képviselt a legerősebben; ti. azt, hogy a zsidóság kérdése nem nemzet(iség)i, hanem pusztán vallási kérdés. Ismeretes volt előtte a németországi gyakorlat, ahol a zsidók mint felekezet éltek a köztudatban, ők maguk azonban hangsúlyozottan németnek vallották magukat. Löw Lipót a magyarosodás álláspontját képviselte, egész szegedi tevékenysége a helyi zsidóságnak a modern kor követeményeihez való megreformálására irányult. A hitközség anyakönyvi bejegyzése szerint Czernahoran (Morvaország) született 1811. május 22-én. Első felesége a pesti Schwab Lcontin volt, majd annak halála után 42 évesen elvette az ókanizsai Redlich Borcsa 24 éves özvegyasszonyt, 1853. április 17-én. Fia, a későbbi főrendiházi tag, Immánuel 1854. június 20-án
