Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században (Szeged Művelődéstörténetéből 6. Szeged, 1988)
jól példázza Pick Móricz „liquergyámok" és Kapitl Narett között létrejött házasság. A később inkább terménykereskedéssel, majd szalámikészítés révén hírnevet szerzett család Újvidékről származó képviselője már 1845-ben az ötödik legnagyobb jövedelemmel rendelkezett (évi 200 Ft) az összeírt szegedi zsidók között. Feleségén keresztül a szegedi likőrüzletbe bekapcsolta Makón élő sógorának Kapitl Ignácznak szeszvállalkozását. A család másik ágán, a terménykereskedelemmel foglalkozó Pick Gerzson fia, Dávid, a szintén gazdag kereskedő Eisenstädter Lajos lányát, Rózáit, vette feleségül. 24 Vizsgált korszakunkban az intergenerációs foglalkozási mobilitás elég tarka képet mutat. Vannak szakmák, melyek két-három nemzedéken keresztül is jól szolgálták a megélhetést ugyanannál a családnál. Ilyen pl. az ezüstművesség, melynek különösen ismert művelője Pulliczer Jakab. Nyilván olyan hagyományokkal, szaktekintéllyel rendelkezett a piacon, hogy nemcsak fia, Móricz, hanem testvére Gábor és annak fiai is ezüstmüvességből kívántak megélni. 25 Hasonló módon öröklődött apáról fiúra szabó mesterség és a kereskedői foglalkozás is. Princz Elias szabónak pl. 4 fia lett szabó, míg a legkisebb a felvétel pillanatában tanuló volt. Jellemző, hogy az özvegyen maradt Pollák Rozi későn kitanult varrónő szakmája is férfi megtelelőjének, a szabóságnak követésére indította egyetlen egy fiát. A legtöbbek által választott szakma, a kereskedés átörökítő hagyománya a legnagyobb. Minden tíz kereskedő fiából nyolc lett újra kereskedő. Általában apjuk üzletében, vállalkozásában dolgoztak a fiúk előbb segédként, kereskedői biztosként, majd könyvvezetőként egész addig, amíg a szülő elhalálozásával az üzlet rájuk nem szállt. Nagyszerűen reprezentálja ezt a modellt Szeged három, közéleti szerepüket, üzleti teljesítményüket tekintve országos hírű zsidó kereskedő családja : az Eisenstädter, a Holtzer és a Pollák D. Simon család. Eisenstadteréket három korai anyakönyvi bejegyzés alapján lehet nyomon követni. 26 E három szál egyike: Ignácz kereskedő házasságáról tudósító bejegyzés, miszerint Eisenstädter Simon kereskedő és Guttmann Anna fia elvette Eisenslädter Eleonórát (Ludvig és Szégál Anette lányát). Mindkét család a Kárász utcán lakott, s ez tovább valószínűsíti azt az egyébként nem ritka eseményt, hogy rokoni házasságról volt szó. Ez a házasság, illetve a szülők házastársi kapcsolata újból megerősíti azt a véleményünket, hogy a házaspartner kiválasztásakor a szerelmi indítékokon messze túlmenő, a család vagyoni helyzetét és társadalmi megbecsülését szem előtt tartó elképzelések is fontos szerepet játszottak. A fiúk foglalkozási öröksége a zsidó családok többségénél nem a társadalmi megmerevedés, hanem — az üzlet dinamizálása révén — a felemelkedést szolgálta. A számukra előírt szakmai előmenetel egyfajta társadalmi kompenzáció volt, amit egy jobb körökbe való beházasodás megerősíthetett, de amit egy rangon aluli házasság sem veszélyeztetett
