Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században (Szeged Művelődéstörténetéből 6. Szeged, 1988)
(7 fő) keresete 100 forintra rúgott évente, ami majdnem háromszor akkora volt, mint a jövedelemmel rendelkező napszámosoké (40 Ft). Jelen f ős változás 1798-hoz képest, hogy az ipari mesterségek viszonylag szélesebb skálája volt képviselve. Az ötvös és szabó mesterség, két hagyományos zsidó szakma, 14 családnak adott megélhetést, az ötvösöknek 150 Ft, a szabóknak 100 Ft évi jövedelmet biztosítva. Valamivel kevesebbet költhettek el a szappanosok, tímárok, festők, a sapkás, esernyős, vattás suszter, és kocsis átlagosan 60—70 Ft évi megkeresett jövedelemből. Az egyik legjobb módban Pick Móricz liquergyárnok élt, éves bevétele meghaladta a 200 Ft-ot. Tanulságos a zsidó értelmiség megoszlása is. Legtöbben a tanítók voltak; zömmel az egyes családok által felfogadott „magántanítók" évi 60 Ft-os bevétellel, ill. „községi tanítók", akik a hitközség által 1844 óta működtetett elemi iskolában dolgoztak átlagosan évi 300 Ft-ért. Ők voltak a legjobban kereső zsidók. A két tanítói fizetés közötti különbséget az magyarázza, hogy a hitközség vezetősége a csak héber nyelven oktató „talmudista" oktatás helyett, nyilvános, államilag jóváhagyott tantervvel működő elemi iskolát szeretett volna létrehozni, s nem támogatta a jóformán csak tóraolvasásból álló magántanítói oktatást. 17 Meg kell azonban jegyezni hogy a magántanítók házi jövedelemmel rendelkeztek, ami nem hitközségi javadalom. Ugyanakkor a hitközségek sokkal jobban fizették tanítóikat, mint más vallások esetében tapasztalni. Mellettük csupán a községi — ti. hitközségi — kisbíró, jegyző és lelkész jelentette az értelmiséget. Ekkor még hiányoztak az orvosok, ügyvédek, mely szakmákban később oly nagy szerepet játszottak, jóllehet az orvosi pálya II. Józseftől engedélyezett érvényesülési terület volt számukra. Ügyvédi karriert nem lehetett elérni, mert egyrészt arra nem vonatkozott József „szabadító" rendelete, másrészt a jogászság volt egyedül a megyei nemesség számára is elfogadható, szalonképes polgári pálja (az orvosi és mérnöki hivatást mélyen megvetették). Egészen 1860-ig a jogi rendelkezések sem tették lehetővé erős, zsidó ügyvédi kar kialakulását, s még utána is éveken át kellett küzdeni a jogi pályán történelmi előzményekkel bíró táblabírói szemlélettel szemben. így nem véletlen, hogy az ügyvédi névsorban (lásd a 3. számú táblázatot) egyetlen zsidó nevet sem lehet felfedezni. 18 Valamivel más képet kapunk a foglalkozási viszonyokról, ha az első zsidó naptárban közölt 1847. májusi állapotokat tükröző adatokat nézzük. 19 (Lásd a 4. számú táblázatot.) Továbbra is a kereskedelemmel foglalkozók alkották a többséget (73), csökkent a napszámosok száma (27), de nőtt a mesterembereké (57). Megjelentek az orvosok; Szegeden 3 orvostudóst és egy sebészt írtak össze, míg a vele szomszédos Szabadkán a három orvoson és sebészen kívül már két bába jelenlétét is rögzítette az összeírás. Talmudista már, mérnök viszont még nem szerepelt a listán. Előbbiekre az öt tanítót foglalkoztató nyilvános elemi iskola tekintélyének megerősödése
