Lengyel András: Szerb Antal magántanári habilitációja (1934—1937) (Szeged Művelődéstörténetéből 5. Szeged, 1988)

kara volt. A nagy egyetemekhez, vagy a mai méretekhez mérve bízvást kicsinek is minősíthetnénk. 1934 őszén 15 intézete működött,

15 közülük kettő élén — ideiglenesen — csak megbízott állt. Az intézetek (tanszékek) meglehetősen konzervatív tudomány- és oktatásszerkezetet képviseltek; modern értelemben vett társadalomtudományi tanszéke, vagy gazdaságtörténettel foglalkozó intézete például egyáltalán nem volt. (A tárgyi igazsághoz tartozik, hogy ezeket némileg — Surányi-Unger Tivadar és Horváth Barna révén — az Állam- és Jogtudományi kar pótolta.) A kar 15 tanszéke így oszlott meg: Neveléstudományi és Lélektani Intézet, Magyar Nyelvészeti Intézet, Ókori Történeti Intézet, Régiségtudományi Intézet, Közép- és Újkori (Egyetemes) Történeti Intézet, Magyar Művelődéstörténeti Intézet, Magyar Történelmi Intézet, Klasszika Filológiai Intézet, Francia Filológiai Intézet, Germán Filológiai Intézet, I. sz. Filozófiai Intézet, II. sz. Filozófiai Intézet, Földrajzi Intézet. A fölsorolásból jól látható, hogy a „világnézeti tanszékek" (pedagógia, filozófia) mellett főleg a filológiai és históriai profilúak domináltak, s még a modern nyelveket s irodalmakat oktató két tanszék (francia, német) is, jellemző módon mint filológiai intézet működött. S mélyen jellemző az is, hogy a történeti jellegű tanszékek is majdnem kizárólag az ó- és középkort tanították — a legújabb kor, vagy pláne a „jelenkor" oktatása gyakorlatilag minimális volt, ill. egyáltalán nem történt meg. Az olyan — sokat ígérő nevű — tanszék pedig, mint a Magyar Művelődéstörténeti Intézet, valójában inkább középkori egyháztörténetet oktatott. Az egyes intézetek élén — a tanszékek sorrendjében — a következők álltak: Várkonyi Hildebrand (1888—1971), Horger Antal (1872—1946), Mészöly Gedeon (1880—1960), Sík Sándor (1889—1963), Förster Aurél (1876—1962) (mint megbízott), Buday Árpád (1879—1937), Fógel József (1884—1941), Erdélyi László (1868—1947), Deér József (1905— ) (mint megbízott), Förster Aurél (ez esetben mint rendes tanár), Zolnai Béla (1890—1969), Schmidt Henrik (1877—1953), Bartók György (1882— 1970), Mester János (1879—1954), Kugotowicz Károly (1886—1946). A kari tanácsot is ők alkották, rajtuk kívül a tanács tagja volt még Marót Károly (1885—1963), aki megbízott előadóként vett részt az egyetemi oktatásban, valamint a két „magántanári kari képviselő": Banner János (1888—1971) és Schilling Gábor (1887—1957). E tizenhét ember döntött a magántanári habilitációk, így Szerb Antal ügyében is. A kari tanács tagjai közül a legfiatalabb (29 éves) Deér József volt; igaz, az egyetemen ekkor ő még csak magántanárként, megbízott intézetvezetőként dolgozott. A legöregebb (66 éves) Erdélvi László. A 17 tagból 30 év alatti 1, 40 és 50 közti 8, 50 és 60 közti 6, s 60 fölötti két professzor volt. Érdekes, hogy a 13 nyilvános rendes tanárból négy egyházi embernek (is) számított, pontosabban lelkészi oklevéllel rendelkezett (Bartók, Várkonyi, Erdélyi és Sík). Hét pedig akadémikus — az MTA levelező tagja —