Lengyel András: Szerb Antal magántanári habilitációja (1934—1937) (Szeged Művelődéstörténetéből 5. Szeged, 1988)

rekciós képességére: önmaga korszerűsítésének nehézskességére , mármár lehetetlenségére vall. Olyan tudományközéleti patthelyzetre tehát, amely óhatatlanul a kontraszelekciót indította be, ill. erősítette föl. A „Szerb-ügynek", az életrajzi vonatkozásokon túlmenően, nyilvánvalóan ez az igazi tanulsága.