Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

nagyszentmiklósi, törökbecsei járásból, valamint Zenta és Magyarkanizsa városokból állana. Az új megye 409 398 lakosából 260 201 magyar, 18 612 német, 13 775 szlovák, 23 178 román, 83 836 pedig szerb nemzetiségű lett volna. Mindegynek tartotta, hogy az új megyét Csanád-Szegednek, Csongrád-Csanádnak, Csongrád-Szegednek vagy egyszerűen csak Szegednek nevezik-e.

104 Nem sokkal késó'bb a Pesti Napló interjút közölt, melyben Kelemen Béla főispán, Somogyi Szilveszter polgármester és Kószó István függetlenségi párti képviselő nyilatkozott a terv mellett, melynek a főispán már a térképét is előkészítette. Óvtak a szomszédos vármegyék féltékenységétől. Nem tudták még, hogy nem Ők, hanem a háború vége, az ország összeomlása és a forradalmak söprik majd félre a kérdést. Igaz, Návay Lajosnak még így is sikerült elmondania Csanád vármegye közgyűlésén nagy beszédét az „irigy szomszédok" és „Szeged szűkkörű helyi pol tizálása" ellen.

105 Návay Lajos, Eötvös József unokája, a reformkor és 1848/49-i tradíciók és a partikularizmustól megkülönböztetendő egészséges lokálpatriotizmus mellett a népnevelésben és a szociális kérdésekben elért sikeres munkálkodásra alapította kis vármegyéjének önvédelmét. Tagadta, hogy az a dzsentriuralom fészke volna, sőt szerinte a lakosság ügyeit annyi megértéssel intézik a megyeházán, hogy arra akár a népház fölirat is kiteheto lenne. Elismerte ugyan Szegednek, „ennek a szép magyar városnak a haladását", megrótta azonban, hogy főispánja a város érdekében „osztogatja" a szomszédos megyéket. Indítványára a közgyűlés fölvilágosítást kérő, egyszersmind tiltakozó fölirat küldését határozta el a képviselőháznak és a belügyminiszternek.

106 Forradalomból ellenforradalomba (1919—1923) 29. A forradalmak alatt Szeged területileg is sajátos helyzetbe került. Újszeged — a szomszédos felső-torontáli községekkel együtt — szerb megszállás alá jutott; 1919. március 27. után a Tanácsköztársaság helyi direktóriuma, majd a választott tanács Felsőtanyán (Balástyán) tevékenykedett, magában a városban és más határrészein pedig a francia városparancsnokságtól függő, ám az április 16-án elrendelt határzárig a Tanácsköztársasággal sem szakító, ún. polgári direktórium tevékenykedett Dettre János volt kormánybiztos főispán, immár nép-, majd kormányzóbiztos vezetésével. A határzár elrendelése után három szomszédos község: Kiskundorozsma, Tápé és AlgyŐ teljesen elszakadt Szentestől, Dettre francia hozzájárulással fölvetette Szeged megye megvalósításának tervét; amelyhez az említett községek, Dózsa István főszolga-