Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

intézést"? Noha a törvényhozás székhelymegállapítására a 17. századból (1647:109. tc., 1649:21. tc: Abaúj vm., 1649:80. tc: Hont vm.; 1681:50. tc: Esztergom vm.), sőt még a 18. századból is (1792:23. tc. : Gömör-Kishont vm.) akadtak példák, ezek azonban csak kivételek voltak. A székhely megállapításáról az 1723:73. tc. előtt és után egyaránt közigazgatás döntött. Az 1876:33. tc. is csak meghatározott, újonnan megszervezett területű megyéknek a székhelyeit állapította meg, „oly általános elhatározást azonban, mely szerint a megyei székhelyek megállapítása kivétel nélkül törvényhozás elé tartozna, nem tartalmaz". Arra, hogy főszabályként valóban a közigazgatás állapította meg a székhelyet, éppen Csongrád vármegye története szolgáltatott példát: az udvari kancellária 1767-ben 33. sz. rendelkezésével a Csongrád és Szeged közötti vitát nem döntötte el hatalmi szóval, hanem a megyére bízta a székhely megválasztását. „Ezen előzmény után — zárult a Belügyminisztérium véleménye — nem szevedhet kétséget, hogy a [...] kérdés közigazgatási úton is, éspedig a megváltozott kormányzati viszonyok folytán a Belügyminisztérium hatáskörében nyerhet megoldást". A megye három korábbi határozatára hivatkozva „azon megállapodáshoz, mely szerint a megyeszékhelynek Szegvárról Szentesre leendő áttétele és evégből említett helyen megyei székhely építése határoztatott el", elvben hozzájárult, egyszersmind tervet és költségvetést kérve 5000 forint állami támogatást ajánlott föl, mely összeg alig haladta meg már a szegvári épület átalakítására is ígért summát...

43 A Szentesi Lap ennek alapján 1878. április 7-én vezércikkben jelenthette: Szentes lesz Csongrád megye székhelye! Volt ugyan még egy kis szóváltás a Szegedi Híradóval, ennek cikkírója azonban legfeljebb önmagát és olvasóit vigasztalhatta: „bennük rendületlen a hit: mienk a jövő! Szeged jogos aspirációit, amik megfelelnek az állami érdekeknek is, a szentesi széképület nem döntheti meg".

44 Bagi Gerő és Csongrád városi képviselőtársai Szegedet előnyösebbnek tartva megfellebbezték ugyan a határozatot, mert szerintük egyedül Szentes érdekeit szolgálta, ez alkalommal azonban már fölöslegesek voltak az alispáni ellenérvek (pl. az is, hogy Csongrád is Szentes piacára gravitál), a miniszter kérvényüket mint tárgytalant egyszerűen visszaadatta.

45 Eszes Mátyás és társai meg az építkezési tervet és a lakosságra terhes kiadásokat tartalmazó költségvetését elfogadó 1879. június 25-i közgyűlés 1879:59. sz. határozatát föllebbezték meg, kérvén, hogy „Csongrád megye székhelye Szeged újjáteremtésével már oda áthelyeztessék". Az alispán a minisztériumtól véleményezésre megkapott iratra igen határozottan válaszolt: „meg vagyok győződve, hogy ha [...] bárminemű intézkedés vétetnék célba, amely a megyei székhelynek Szentesre való áttétele bevégzett tényét felforgatni lenne hivatva, a megye határozottan és tántoríthatatlanul szállna síkra [...] álláspontjának megvédé-