Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

11-én, Kistelek 15-én, Algyő és Tápé viszont csak 1877. május 2—3-án foglalkozott az üggyel. Képviselő-testületeik többnyire egyetértettek Szegeddel; csupán Mágocsé tartózkodott, Csongrádé pedig a megye határozatára hivatkozva ellenezte. Horgosé pl. kimondta: „valamint az ország törekvése fővárosát virágzásba hozni, úgy a megyének is fŐ feladata az, hogy szem előtt tartsa megyébeni fővárosának haladását".

39 Az újabb vásárhelyi és szegedi föliratokat a minisztérium egymás után küldte meg a megyének, amely az ügyet 1877. június 18-án tűzte napirendre. A vásárhelyi kérelemmel már május 17-én is foglalkozott, s „alkalmilag leendő figyelembe vételét" kilátásba helyezve levéltárba tette.

40 Nem így a szegedit. Szegedet ismételten önzéssel és beavatkozással, vádolta. Szemére vetette, hogy „még azon eszközöktől sem riad vissza, miszerint a megyénkhez tartozó egyes községeket kerülő utakon törvényhatóságunk ellen harcra szítja fel, csak azért, hogy példátlanul szomorú küzdelmének pályatételéül Csongrád megye székhelyét nyerhesse el". A községeket is megrótta, hiszen képviselőik egy hangot sem szóltak az 1875:350. és az 1877:5. sz. határozatok egyhangúlag elfogadásakor. A hat Szeged-párti község területe — mutatott rá — mindössze 45 037 kh., lakossága 16 367, állami egyenesadója 68 831 frt. Az őket képviselő csekély 12 thb. tag mutatja, hogy csupán jelentéktelen kisebbségről van szó. Elvi éllel mondta ki a közgyűlés 1877:182. sz. határozatában, hogy a székhely kérdésében csak a megye közönsége jogosult állásfoglalásra; „egyes községek hasonló jogok gyakorlása iránt hivatottságát a törvényben gyökerezőnek el nem ismeri, sőt minden ily törekvés ellen, mely említett jogkörét csorbítaná, s határozatai érvényét csökketeni volna hivatva — erélyesen tiltakozik". Kérte tehát a belügyminisztert: Szeged és Hódmezővásárhely kérvényeit utasítsa vissza azzal, hogy ha „Szentes mint megyei székhely — magas kormány, ill. a törvényhozás által elejtetnék — Hódmezővásárhely kérelmét újabb tárgyalás alá vehesse". A Belügyminisztérium II. osztályának 1877. július 1-i véleménye a három lehetséges megyeszékhely előnyét-hátrányát egyaránt tartalmazta, Szentesnél külön kiemelve: „a megye különös súlyt fektet, hogy a székhely a megye területén legyen". Szeged mellett szóltak az ott működő állami hatóságok, a város intézményei, közlekedési helyzete. Torontál északi részének Csongrádhoz való csatolása révén egyszerre központi helyzetű lenne a város, és lakossága „a Torontál megyei idegen nemzetiségű lakosság magyarosítására némileg előnyösen hatna". A megye viszont előbbi határozata szerint attól tart, hogy az új megyében a csongrádiaknak a közgyűlésektől való távolmaradása miatt éppen a torontáli idegen nemzetiségű bizottsági tagok jutnának túlsúlyba. A vélemény erről végül is oda lyukadt ki, hogy Szeged „általában véve a törvényhatósági székhely igényének leginkább megfelel", a székházépítésre viszont ajánlatot nem tesz. A véleményező tekintetbe vette Rónay Lajos főispán ál-