Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

mányosra tervezett természettudományi kari épületek létesítéséhez a feltöltött ingyen telket, mire ő oda fordult, ahol hasonló áldozatvállalásoktól nem rettentek vissza: Szegedhez és Debrecenhez. Jó alkalmat talált ezzel a dualizmus egészségtelen városfejlesztő politikája által a székesfővárossal szemben háttérbe szorított vidéki központok kifejlesztésére, amelyhez a példát Poroszországból (Köln, Frankfurt) és Itáliából (Milánó, Turin, Nápoly) egyaránt meríthette. „Egyetemével — írta a kultuszminiszter, 1926 óta Szeged egyik képviselője — Szeged belép a nagy kultúrvárosok sorába, és lassanként kialakulnak Nagyszeged körvonalai. Dorozsma, melynek határa elkülöníti, valósággal szétfeszíti a felső és alsó tanyákat, lassanként összeépül Szegeddel. Tápé már szegedi kézen van. Tárgyalások indultak meg a deszki határ megszerzésére, SzŐreg pedig benyúlik Újszeged alá. A Tiszának és a Marosnak két partján ekként százhatvanezer ember csoportosul egy nagy városi mag körül; szinte szemeink előtt alakul ki Nagyszeged százhatvanezer lakosú konglomerátuma, mely nagyon imponáló gazdasági erőt is jelent. A szegedi egyetemnek van külön természettudományi kara, amelynek kifejlesztése most, hogy Budapest a természettudományi építkezéseket elhárította magától, aktuálissá válik." Hasonló érvek szóltak a hazai protestantizmus központja, Debrecen mellett is. „Kibontakozóban vannak — fejezte be cikkét — Nagyszeged és Nagybedrecen körvonalai."

125 Klebelsberg másnap bizalmas levelet küldött Aigner Károly főispánnak, melyhez tájékoztató okmányokat is csatolt. A levél elveszett, csupán térképmellékletei maradtak meg, valamint a főispán válasza. Eszerint Csongrád vármegye főispánja és alispánja nem emelne kifogást Kiskundorozsma elcsatolása ellen, ha megyéjük cserében Jász-NagykunSzolnok vármegyétől megkapná a Tiszazugot. A község azonban nem válnék szívesen Szeged egyik tanyai kapitányságává. Ennek nem csupán a kun önérzet az oka, hanem az is, hogy a Szegedhez való csatolással községi pótadójuk 20%-ról 50% fölé emelkedne. Ezért inkább ő is Szeged megyét szorgalmazta, Pest megye Kiskunfélegyháza körüli déli részének és Csongrád megye Tiszán inneni területeinek összekapcsolásával.

126 A kultuszminiszter cikkét a Szegedi Napló november 15-én kommentár nélkül, kis rövidítéssel hozta, az ellenzéki Délmagyarország pedig november 17-én némi fönntartással ismertette, hangsúlyozva, hogy a város csak liberális és demokratikus légkörben lehet igazán nagy. Hivatkozott a reformkor és a forradalom nagyjainak — a Klauzáloknak, Dániáknak, Osztróvszkyaknak, Rengeyeknek és Taschlereknek [!] — örökségére éppúgy, mint a rekonstrukció utáni virágzás időszakára, amelyben Mikszáth is nevelődött, s amely „külön színt, zamatot adott a magyar kultúrának". E lapok egyébként 1927. karácsonyi számukban is visszatértek e témára, hangsúlyozva a város teljes kiépítését, a naggyá válás föltételét.

127