Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

tolta. Amikor 1917-ben a Tisza-kormány lemondott, mindkét törvényhatóságban megint Kelemen Béla nyerte el a főispáni tisztet, ő pedig mindjárt beiktató beszédében megpendítette a régi elképzelését. Ez továbbra is csak Szentes számára volt ellenszenves, a községek, még a székhelytől távolabbiak is, támogatták. „Megfelelő kárpótlással" a szentesiek is egyetértettek volna Szeged megyével; „csak" éppen a megyeszékhelyhez ragaszkodtak.

100 1918. augusztus 25-én Az Est röppentette föl a hírt, hogy a választókerületek új beosztása előtt Wekerle Sándor miniszterelnök s belügyminiszter új megyebeosztást tervez. Eszerint 63 megye helyett 48 maradna; egyesítenék Csanádot és Csongrádot is. „Az új megyének — írta a Délmagyarország — csak Szeged lehet székhelye. Lépjen sorompóba a város, hogy így legyen."

101 „Szeged megye állandó fantomja — írta Dettre János — színes délibábja volt minden álomnak, amelyik e város nemzeti hivatásának, történelmi múltja jelentőségének, nagyszerű és sodró erejű magyarsága küldetésének felismerésén és elismertetésén keresztül akarta megvonni s egy nekilendülő város fejlődésével kitölteni a naggyá lett Szeged kontúrjait. Ami eddig nem volt több, mint jámbor szándék, e város rajongóinak magukat vigasztaló elgondolása, örök program, aminek az a lebecsülhetetlen előnye is megvolt, hogy soha senki komolyan megvalósítását nem hitte, s ezért program maradhatott generációkon keresztül, — most aktuálissá tette, a megvalósulás elé hozta a vármegyék új beosztásáról készülő s befejezés előtt álló törvénytervezet." Arra buzdított, hogy a IV. Károly király tervezett szegedi látogatásakor vessék föl a város vezetői ezt a kérdést is. „Minden háborús nyomorúságból háború utáni program születik meg — fejezte be vezércikkét. — A szegedi megyeszékhely egy régen lelkünkből lelkezett gondolatnak lenne a megvalósulása."

120 A Szentes és Vidéke ugyanekkor vezércikkében a megyeszékhely megmentése mellett volt, még azon az áron is, hogy Csongrád megyének csak egy részéből és Csanádból létesüljön az új Szeged megye.

103 Kelemen Béla főispán is elérkezettnek vélte az időt rég dédelgetett álmának megvalósítására, anélkül, hogy Szentes hátrányos helyzetbe került volna. A belügyminiszternek megküldött memorandumában azt javasolta, hogy Szentest ruházzák fel a törvényhatósági joggal, Csongrád vármegyének és környékének új megyebeosztására pedig alternatív tervet dolgozott ki. Az első megoldás szerint Szentes központtal Csongrád vármegye csongrádi és tiszántúli járásából, valamint Békés és JászNagykun-Szolnok vármegye szomszédos területeiből, esetleg Pest-PilisSolt-Kiskun vármegye félegyházi járásából szervezzenek új, Csongrád-Békés vármegyét, Szeged székhellyel pedig szervezzenek olyan új megyét, amely Csongrád vármegye Tiszán inneni, Csanád vármegye központi és nagylaki járásából, Makó városból, Torontál vármegye törökkanizsai,