Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

Bevezetés (Szeged és Csongrád vármegye a feudalizmusban) /. Mivel a 13. század elején Szeged egyházkormányzatilag a bács-kalocsai érsekséghez, a megye viszont a váci püspökséghez tartozott, Szegfű László joggal föltételezi, hogy „Szegedet ekkor még nem Csongrád megyéhez számították". Petrovics István szerint az 1260 és 1280 között épített szegedi vár a tatárjárás során elpusztult csongrádi (föld)vár funkcióját vette át, a szegedi várnagyok pedig Csongrád megye ispáni, majd alispáni tisztét is betöltötték; olykor — miként Várdai Miklós 1428/29ben — az itteni sokamra vezetői is voltak. „Mivel Szeged Csongrád megye központjának számított", a megyei közgyűléseket is a városban vagy közelében szokták volt tartani. Ő maga 1347-től 1407-ig hét ilyen congregatio-xó\ tud, Kulcsár Péter pedig a következő korszak elejéről (1447—1468) még hat szegedi megyegyűlést sorol föl; a Mohács előttről ismert többi közgyűlést viszont — 1504-ben, 1515-ben és 1523-ban — Szeren tartották. Érdekes, hogy a szabad királyi várossá nyilvánítás, a megye illetékessége alóli kivétel (1498) után nem tudunk szegedi megyegyűlésekről. A török korban, amint arról Szakály Ferenc ír, a rangvesztett és mezővárossá: Mező-Szegeddé süllyedt, a török és a magyar király — I. Rákóczi György idején az erdélyi fejedelem — kondomíniumát sínylő Város Csongrád vármegye részeként ennek a sorsában osztozott : előbb Heves—Külső-Szolnok vármegyéhez tartozott, majd az 1648. évi országgyűlés Borsod vármegyéhez csatolta; ez ugyan közigazgatásilag — már csak a távolság miatt is — a képtelenséggel volt határos, előnyét kevésbé, annál inkább terhét — a megyei adóztatást — lehetett érezni. Csongrád megye „szegény népe" 1667. évi szegedi gyűlésén tiltakozott is ellene.

1 2. Nem csupán Csongrádra, de az ország sok megyéjére jellemző volt a török kiűzése után is, hogy hol itt, hol ott, rendszerint a fő- vagy az alispán birtokán, vagy éppen ott, ahol volt arra alkalmas helyiség, tartották közgyűléseiket, törvényszéki üléseiket, őrizték rabjaikat és a megye levéltárát. Mivel pedig e funkciókat csak akkor lehetett igazán ellátni, ha az ide-oda vándorlás megszűnt, a törvényhozás az 1723:73. teheti kimondta: minden vármegye építtessen magának székházat. Ahova a székház került : az a helység lett a vármegye székhelye. Kiválasztásában