Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

Szeged nyerne azáltal, ha Szeged volna a megye székhelye. Annak a kis intelligenciájú városnak sem fekvése, sem vezetése nem olyan, hogy a megyeszékhely által nagyobb előnyöket bírna magának szerezni úgy erkölcsiekben, mint anyagiakban. Ha elvennék tőle e megyeházát, akkor sem volna szürkébb város, mint amilyen szürke és jelentéktelen mai állapotában." Mivel erről a szentesiek hallani sem akarnak, Szentes maradna ugyan megyeszékhely, ám a Tiszán inneni járás nélküli Csongrád vármegyében. Kelemen előterjesztését Csongrád megye vezetői most is ellenezték; Torontálban akadt, aki hajlottra. Mint egy torontáli „vezető férfi" nyilatkozta: „Az, hogy a megye északi részét egy Szeged székhellyel létesítendő megye körébe vonják, kétségtelenül helyes dolog a magyarosítás szempontjából. Közigazgatásilag is érdekes dolog volna, hogy egy új megye szerveztessék olyan székhellyel, ahol a tisztikar nem a megyei [dlzsnetriből, hanem a városi polgárságból kerülne ki. Hogy azonban a Torontál megyei törvényhatóság ez ellen a terv ellen tiltakozni fog, az bizonyos. Igaz, hogy a megye nagy, de éppen az északi rész volt kedves a megyei urak előtt mindig. De a megye urainak egy része, kivált a Talliánok és Rónayak újabban a szegedi székhely mellett foglalnak állást, mert ezen az új területen hatalmukkal jobban érvényesülhetnének. Torontálban sok az értelmiség, így meg csak maguk volnának az úr, mondjuk az Árpádról elnevezendő megyében."

91 1907 májusában a felső-torontáli csatlakozást szorgalmazta a kübekházi kör közgyűlése is, melyen több szegedi, így Pap Róbert díszelnök és Szmollény Nándor is résztvett.

92 1 908. május 17-én több szegedi függetlenségi párti vezető' — Becsey Károly képviselő, Kószó István pártelnök és Pap Róbert alelnök — kirándult Kübekházára, ahol örömmel fogadták az újra megpendített tervet.

93 1908 augusztusában féléves jelentésében már a szegedi közigazgatási bizottság is megsürgette az ügyet a kormánynál. Az indokolás a régi volt: az igazgatási célszerűség, a közlekedés és a magyarosítás. Ez utóbbi kapcsán írták: „A Szegedtől 6—8—10 kilométerre eső Szőreg, Gyála, Szerbkeresztúr stb. szomszédos községek lakosainak alig egynegyed része tud magyarul beszélni. Ez a fajtiszta magyar város beolvasztható erejét a közvetlen szomszédságában nem képes éreztetni azért, mert itt a délvidéki magyar nyelvhatárnál vonták meg a belügyi igazgatási, illetve megyei közigazgatási, az igazságügyi, pénzügyi, közoktatásügyi, katonai igazgatási területeknek határvonalát, és így Szeged közvetlen szomszédságában fekvő községek lakosai akár egész életüket leélhetik anélkül, hogy Szegedre kijöjjenek, s e város magyar lakosságával érintkezzenek. Éppen ezért Szegednek megyei központtá tétele, a Délvidék egy jelentékeny területén a magyar nyelvterület határának kiterjesztése tekintetében országos érdekű kérdés, amelyet egészséges alapon nyugvó közigazgatási területi beosztás segélyével is lényegesen előbbre lehetne vinni."

94