Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

a Tisza Kálmánhoz intézett torontáli fölirat sem tagadta. Elismerte, hogy a középkori Torontál lényegesen kisebb volt a 18. században létrejöttnél, de kiemelte az akkori megye természetföldrajzi egységét, amely a belvizek levezetésére és az árvizek elhárítására jó lehetó'séget nyújt. (Régi érv volt ez; évtizedekig vele védte ki a megye Újszegednek a Városhoz csatolását is.) A másik ellenérv azon alapult, hogy „Torontál megye az északi vidék elválasztásával pótolhatatlan kárt szenved, mert elveszíti legnépesebb, legvagyonosabb és legértelmesebb vidékének jó érzelmű lakosságát". Érvül hozták föl azt is, hogy az 1876-ban a megyéhez csatolt Nagykikindai kerület 10 községében újabb bonyodalmakra vezetne a megye által éppen hogy rendezett sajátos igazgatási és vagyoni viszonyok megbolygatása. Mint írták, „7 évi fáradozás alatt az egyes differenciák kiegyenlítésénél, a barátságos egyezkedés elősegítése céljából a volt kerületi vagyon és Torontál ősmegye vagyona együttesen került kombinációba, és mert már egymástól oly függő állásban van, hogy a valódi határ megállapítása a lehetetlenség országába tartozik." A „kikebelezni tervezett községek" és az ún. ősmegyei alapok közötti kötelékek szétvágása is szinte megoldhatatlan lenne. Örökös pereskedésre adna csak okot. Mindezt csak tetéznék a megyeháza fölépítésére és a Nagykikinda — Nagybecskerek közötti vasútvonal megépítésére fölvett kölcsönök, melyek terheit valamennyi község viseli. Érdekes, hogy a nemzetiségi viszonyokra éppen csak utalt a Rónay Jenő főjegyző által aláírt fölirat; homályosan szólván „a jelenlegi megye lakosságának századokon át erősbödött connexióira, vagyoni és egyéb összeköttetésekre".

63 22. Csongrád most korántsem volt ennyire elutasító. A Szentesi Lap 1883. március 3-án adott először hírt Tisza Lajos tervéről, persze csak hallomásból. Nem tudott a Kiskunság egy részének Csongrádhoz csatolásáról, ugyanakkor Csongrád városát is „leírta", ellenben Jász-NagykunSzolnok és Békés megyéből még Tiszaföldvárt, Sámsont, Bánfalvát és Tótkomlóst is a Szentes központú új Csongrád megyéhez csatolandónak tudta.

64 Csak két hét múlva pontosította az „új megye" körvonalait. Ugyancsak a Szentesi Lapból tudom, hogy egy bizonyos Kunfi álnevet viselő csongrádi lakos a Félegyháza c. lap hasábjain óva intette a félegyháziakat: nehogy beleegyezzenek átcsatolásukba, mert Csongrád sorsára jutnak; Szentes maga alá gyűri Őket is.

65 A szegvári közgyűlés március 21-én foglalkozott Csanád és Torontál átiratával; az előbbihez véleményét is adta, az utóbbit egyszerűen levéltárba rakatta. A „szárnyaló hír" alapján tudomására jutott Szeged központú új megyével kapcsolatban, három kívánságot fogalmazott meg: 1. A megye maradjon meg; 2. székhelye Szentes legyen, és 3. kellő időben kapjon lehetőséget kikerekíttetése ügyében való állásfoglalásra. A szokásos historikus argumentumokon kívül, finoman megpendítette a Szentest érintő vasutak ügyét is; alapjában nem utasította el a tervet.

66