Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

pótadóval sújtják. Szeged is áldozna rá, sőt fölépítéséig kész lenne a megyei hivatalokat ideiglenesen el is helyezni.

55 20. Tisza Lajos előterjesztéséről először a Pesti Napló adott hírt, 1883. február 12-i számában. Noha hivatalosan soha nem tették közzé, a kiszivárogtatott hírek is elegendők voltak ahhoz, hogy fölkeltsék a leginkább érdekeltek ellenszenvét. Elsősorban Csanád és Torontál vármegye tiltakozott ellene, ugyanakkor Felső-Torontálban mintegy ezren éppen érdekében készítettek petíciót. A szegedi lapok az új megyealakulat mellett érveltek, míg a makói Maros ellene viaskodott. Az országos lapok — különösen a Nemzet és a Budapesti Hírlap — bár sajnálták Csanádot és Makót, inkább az új Csanád vármegye mellett foglaltak állást. A Városnak a magyarság déli védőbástyájaként való emlegetése volt az a legfőbb érv, amelyet a terv pártolói hangoztattak. Nagy súllyal esett latba közlekedési és közgazdasági központként betöltött szerepe is. „A megyei területet — írta Enyedi Lukács—nemzeti, közigazgatási és közgazdasági körülmények alapján kell minden bölcs, előrelátó kormánynak kiszabni. Ezek a körülmények változandók, és mit sem törődnek a hagyományokkal. A forgalom, a népesedés, a vagyon fejlődés számos [...] okoknál fogva folytonos mozgásban lévén, átalakulásokat idéz elő, melyek időközönként múlhatatlanul kell, hogy figyelembe vétessenek, ha az államtest szervezetét súlyos ízenvedésektől megkímélni kívánjuk [...] A megye gyakorlati intézmény, és a gyakorlati célokkal összhangba hozandó."

56 Az új megyében saját létét veszélyeztetve látó Csanád vármegye 1883. február 18-i rendkívüli közgyűlésén fogalmazott, a belügyminiszternek címzett föliratában e racionális polgári fölfogással szemben elsősorban a történelmi hagyományokra hivatkozott, mégsem hagyhatta szó nélkül a Szeged mellett fölhozott érveket. Csak éppen visszájukra fordította őket. Szegednek nemzetpolitikai szerepet tulajdonít Tisza Lajos? Ő az ellenkezőjét vallotta: az új megye politikailag és nemzetiségileg bizonytalan állapotot idéz elo. Csanád vármegye székhelyének Makótól való elvétele pedig „egy életerős megyei központot szándékol megsemmisíteni". „Mi egy vidék központját oly forrásnak tekintjük, amelyből a jólét, megélhetés és boldogulás buzog ki; a központ a vidék forgalmának élő kifejezése, az adóképesség folytonos fönntartásának és emelkedésének az eszköze." Ellentétes tehát az állam érdekeivel e központok számának kevesbítése, „de politikai bűnnek tartjuk azt, különösen azon helyeken, hol azok hivatása a magyar elem védbástyájául szolgálni". Makó, Hódmezővásárhely és Szentes nemcsak fönntartandó központok, nagyobb figyelemre és támogatásra is méltók. Csanád megye másik ellenérve abban az általános panaszban rejlett, hogy közügyek iránti érdeklődés a megyékben megcsappant. Állítása szerint ez a 63 megye