Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig (Szeged Művelődéstörténetéből 4. Szeged, 1987)

hez. Éppen a Hajdú kerülethez hasonló jogállású municípium, a Jászkun hármas kerület, benne is elsősorban a Kiskun kerület révén. Mivel a Szapáry Gyula belügyminiszter nevéhez fűződő 1873. évi radikális területrendezési tervezet ennek egységét is fenyegette — felső részét PestPolis-Solt, alsó felét pedig Csongrád megyéhez kívánta csatolni —, Félegyházán működő közgyűlése 1874-ben jobbnak látta, ha elébe megy a dolognak, s kéri: inkább a két megye beszögellő területeit — Csongrádból az egész tiszántúli részt — csatolják a leendő Kis-Kun-Csongrád vármegyéhez, amely egyébként Dorozsma révén mélyen benyúlt volna a szegedi határba. A minisztérium a kezdeményezést elfogadva Szeged székhellyel tervezte az új törvényhatóságot, új néven Kis-Kun vármegyét megalakítani.

13 A Tisza Kálmán-féle törvényjavaslat azonban erről már mit sem tudott. Az 1876:33. ic. a Kiskunságot — a Csongrád megyéhez került Dorozsma kivételével — a „vezérmegyéhez" csatolván, a Duna— Tisza közén és a Budával szomszédos dunántúli területen Pest-Pilis-SoltKiskun vármegyeként egy valóságos megyemonstrumot hozott létre. Szeged törvényhatósági bizottsága 1874. április 20-án tárgyalta és elfogadta a jogügyi szakbizottságnak föltehetően Reizner János aljegyző által fogalmazott s a tanács által pártolólag előterjesztett javaslatát a törvényhatósági területek újrarendezéséről, benne Csongrád vármegye kialakításáról. Abból indult ki, hogy a jelenlegi törvényhatósági határok „történeti kizáró jogosultsággal nem bírnak"; különösen áll ez az egykori török hódoltsági területekre, ahol a visszafoglalás utáni megyeszervezésekkor úgyszólván figyelmen kívül hagyták a régi történeti határokat. Egy 1649-i helységnévsort idézve bizonyította, hogy „Csongrád megye jelenlegi határaink[on] túl, dél felé a jelenlegi Báts Vármegyébe is behatolt". Ennek figyelembe vétele azért is kívánatosnak látszott, mert Szeged mint egy megalakulandó törvényhatóság székhelye, nem helyezkedhetett el ennek a szélén; dél felé is ki kell hát bővíteni Csongrád megyét. Hogy ez a „valóságban meddig felel és felelhet meg székhelyhivatásának", azt a jó közlekedés — az állami és az alföldi vasút találkozása, a Tisza és a Maros — határozta meg. Csongrád megye területét csakis úgy lehet helyesen megállapítani, ha e teljes közlekedési vonzáskörzetet magában foglalja. A törvényjavaslattal idecsatolni szándékolt Heves—KülsőSzolnok megyei (tiszazugi), valamint Csanád megyei részek helyett, mint amelyek Szegedről nehezen közelíthetők meg, a szegedi javaslat Csongrád megyéhez kívánta csatolni: a) a Kiskun kerületből: Dorozsmai, Majsát, valamint a hozzájuk tartozó pusztákat (Üllést, Pálost, Csólyost, Szent Lászlót, Péterit, Mérgest, Kömpöcöt); b) Bács-Bodrog megyéből a zentai járást Ada városa kivételével, azaz Martonost, Kanizsát, Adorjánt és Zentát;