Apró Ferenc: Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986)

meglátogattuk a szegedi művészek atelier-jeit, de... a legkü önbek egyike, akihez utoljára készültünk, Szőri József, hősi halott lett; közben új festők és szobrászok kerültek Szegedre — katonának... Gergely Sándort, a fiatal szobrászt, Makóról hozta ide a háborús sors, ő is katona, számtalan vitézségi érem tulajdonosa... a Lovcsen körüli harcok bátor és elszánt katonája..." (6). Gergely első — ismert — munkáját 1917 végén készítette. Bajtársát, Illés Béa főhadnagyot mintázta meg. A g psz dombormű aláírása: ILLÉS BÉLA / SZEGED 1917. A munka nem emelkedik túl a korabeli átlagos portrék színvonalán, a későbbi Gerge yből nem sejtet semmit, habár az is biztosra vehető, hogy a naturalista ábrázolással barátja ízlését akarta kielégíteni. Juhász és Gergely a makói Otthon kávéházban isme kedett meg egymással, minden bizonnyal 1916-ban. (Tudnunk kell, hogy a költő 1917. január 8-án beteg lett, hosszabb időt töltött a budapesti Moravcsikklinikán, és csak december 7-én tért végleg vissza Szegedre.) Megismerkedésükre Juhász így emlékezett: „Gergely Sándorral, ezzel a hatalmas, ősérejű szobrászművésszel is itt hozott össze a jósors, s együtt üldögéltünk az Otthon asztalánál, és együtt csatangoltunk a Cigánybécsben, szobrokról beszélve, amelyek azóta Gergely Sándor és Makó dicsőségét hirdetve megszülettek (85). Szentiványi följegyzéséből tudjuk, hogy Gergely Juhász Gyula bíztatására kezdett újra mintázni. Először Péter László hívta föl a figyelmet arra, hogy a költő mennyire támogatta a fiatal, tehetséges írókat (97) és képzőművészeket (98). Juhász és az ismét mintázó Gergely csakhamar barátságot köt. (Érdekes megfigyelnünk, hogy a forradalmak előtt Gulácsy, a forradalmak idején Gergely, a bukás után Károlyi Lajos volt a költő legjobb művészbarátja.) A szobrász elhatározta, hogy leszerelése után Szegeden telepszik le. Egyelőre — műterem hiányában — hónapos szobájában dolgozott. Juhász 1918 húsvétján mutatja be művészbarátját a Szeged és Vidéke hasábjain : „Szereti és keresi a nehéz föladatokat és merészen, néha vakmerően oldja meg őket. Antik tanagrákra emlékeztető táncosnőiben annyi bátor lendület, annyi szilaj és szabad ritmus van, hogy majdnem szétpattantja a formáikat. Készülő női portréja [4] csupa erősen és mégis finoman megfogott karakter. Plakettjein az egyszerűség, a nagyvonalúság kapja meg a szemlélőt. Vázlatos rajzai a vérbeli szobrászra vallanak, de azért önmagukban is érdekes és értékes tanulmányok... Az ő szegedi műterme egyelőre csak egy hónapos szoba [5], de itt is annyi ambícióval alkot, hogy megirigyelhetik az öreg akadémikusok, akiknek üvegtetős atelierjük van Budapesten... (6). Gergely munkakedvét bizonyítja, hogy szegedi tartózkodásának negyedik hónapjában Juhász már több szobrot és plakettet (érmet) látott nála.