Apró Ferenc: Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986)

kedvtelésem és kikapcsolódásom az okkult tudományok tanulmányozása (84:46). E néhány sorból kiderül, hogy a művésznek márvány vételére, szobrainak kiöntésére még nem futotta, grafikával foglalkozott. Exlibriseket itthon is készített: a megrendelő Kolozs Lajos, Fischhof Ágota, Fischer Marcell, Berger Henrik, Neu Ernő és Bach Imre volt. A legjobb, legösszefogottabb Kolozs Lajosé: fölvétele megjelent a Tiszatájban (105). Gergely 1921-ben Szegedre látogatott. Útjáról csak annyit tudunk, hogy Szekerkéné Bäck Mancinak Kölcsey utcai műtermében fényképeket készíttetett magáról (130). A művészről e füzetben jelenik meg először arckép, Bäck Manci fölvétele. A helyi sajtóból tudjuk, hogy Gergely 1922 nyarán is járt Szegeden: „Jelenleg két szegedi művész él Berlinben, Gergely Sándor és Góth Imre. Gergely a nyári hónapokban látogatott haza... A szegedi festők Berlin felé való orientálódásán nem kell csodálkozni, mert a helyi viszonyok édeskevés reményt, még kevesebb anyagi lehetőséget nyújtanak az érvényesülés számára" (86). A következő adatom 1923 tavaszáról való. A makói hősi emlék tervének kapcsán fölmerült Gergely neve is: „Mint most értesülünk, a jelenleg Németországban élő, és értékes sikereket felmutatni tudó, makói származásút!] fiatal szobrászművész, Gergely Sándor is a pályázók közé kíván lépni, és mint Makó város szülötte, akinek művészi pályája ebből a városból indult ki, kit ma is erős kapcsok kötnek ide, résztvenni abban a művészi versenyben, amely egy, a makói hősök emlékét megörökítő szobormű iránt folyik" (87). Valószínű, hogy a művész édesapjának a leveléből értesült a pályázatról. Gergely 1923 szeptemberének a végén érkezett Szegedre, majd innen Makóra. Szegeden rövid interjút adott: „Mikor kiérkeztem Németországba — kezdi Gergely — ott felkerestem Gurlittot, a legnagyobb és legismertebb német műkereskedés és kiadóvállalat főnökét, akihez nemsokára a legszorosabb barátság fűzött. Ő állította ki először néhány szobromat, majd a régiségosztály szakértői állásával bízott meg. Ebben az állásomban most havi hat milliárd márka honoráriumom van..." (88.) Természetesen inflációs márkáról van szó. A kiállítás — művek hiányában — csak abból állhatott, hogy Gurlitt néhány Gergely-munkát (inkább vázlatot) bemutathatott egyik kirakatában. A cikket másnap átvette a Makói Friss Újság. Október I2-én két makói újság is hírt adott arról, hogy Gergely pályázik a hősi emlék elkészítésére. Espersit János lapja ezt írta: „Gergely Sándor Berlinben élő szobrászművész, aki nem más, mint Glück Lajos makói sírkőraktáros fia, a napokban városunkban tartózkodott. A polgármester felhívta a külföldön igen jó névre szert tett fiatal szobrászművészt, hogy mint a város szülötte, adjon be ő is pályázatot. Gergely Sándor mi-