Apró Ferenc: Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986)

Gergelyek november végén utaztak Berlinbe. Az időpontot Juhász Gyula cikkéből ismerjük: „Gergely Sándor, a jeles szegedi szobrászművész Berlinbe megy új alkotások és sikerek felé. Gazdag útipodgyászszal indul el a Tisza partjáról: egy egész kollekció merészen új grafikus és szobrászi munkával, melyek egy részét külföldön rendelték meg, olyan márkája van már ott a nevének. Persze ott különben is márkában beszélnek" (83). A szobrászi munkák plasztilinből készített szobortervek voltak. Gergely a munkáit a szüleihez vitte át Makóra. A család szétszóródott, nénjei Romániába mentek férjhez, műveinek sorsáról nem tudunk semmit. A szegedi Milkó-lakásban hagyott néhány alkotása közül Juhász bronzportréja és két érme élte túl a második világháború barbárságait. Gergelyek útközben Bécsben megálltak, „ahol tanári állást ajánlottak föl neki egy Windischgrätz hercegtől alapított szépművészeti akadémián" (81). A Berlinbe érkező Gergely-házaspárnak Tihanyi Lajos segített albérleti szobát keresni. Hamarosan sikerült végleges — telefonos — lakáshoz jutniuk a Prinzregenten utca 89. számú házban. Ebben is Tihanyi segédkezett. Gergely a padláson alakított ki magának tágas műtermet. A Gurlitt-cég jól fizetett, anyagi gondjaik nem voltak. Kapcsolatuk MoholyNaggyal lazábbá vált, szűkebb baráti körük a kint élő magyar művészekből (Tihanyi Lajos, Berény Róbert, Kernstok Károly, Bató József) állott. Ők nem éltek jól, anyagi gondokkal küzdöttek. Tihanyi volt a Iegélelmesebb, mindenről tudta, hol a legolcsóbb. Berény jószívű volt, mindenkin segített: az újonnan érkezett magyar művészek az első éjszakákat nála töltötték — az asztalon. Gergely érdeklődése — valószínűleg kényszerűségből — a grafika felé fordult. A Gurlitt-cég jelentette meg Wehkatastrophe című albumát (1921), melyben tíz színes fametszet volt. Az albumhoz itthon nem sikerült hozzájutnom, de a Müncheni Nemzeti Könyvtártól megküldött Das Grafische Jahr (1921) című kötetben közölt egyik lapját megtekinthettem. E grafikai évkönyv művészönéletrajzokat közöl, és munkákat kínál eladásra. Az előkelő társaságban (Paul Klee, Max Klinger, Oskar Kokoschka, stb.) két magyar is szerepel, Gergely és Bató József. Gergely ezt írta önmagáról: A szobrászattól érkeztem a grafikához, pontosabban a faszobrászattól a fametszethez. Budapesten kezdtem tanulmányaimat, ott volt első kiállításom is. Az anyag megmunkálása különös hatóerőt gyakorol munkaképességemre; sohasem mintáztam agyagba, hanem rögtön kalapáccsal, vésővel vagy késsel kezdtem dolgozni a kövön vagy a fán Minél keményebb az ősanyag, annál kedvesebb a számomra. A háború vezetett a fametszethez, melyet csakis sajátkezűleg készítek. Az utóbbi időben kőnyomatot is csinálok, és egy berlini csoportkiállításra készülődöm. Munka utáni