Apró Ferenc: Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986)

festőnknek java oeuvre-jét adja, de egyúttal a modern európai művészet legújabb törekvéseinek és eredményeinek is kiváló dokumentumait szolgáltalja. Kétségte en, hogy ezekhez az egészen új szellemű és formájú műveknek új szemek és új lélek kellenek, itt nem segít semmit a régi smokkság, ide nem elég a klasszikus és romantikus iskola ismerete, és a naturalista és impresszionista dogmák sem elégségesek. Mert ez a szó legnemesebb értelmében és legigazibb értelmében új művészet, túl az impresszionizmuson... És még valamit kell tisztelni tudni, fölismerni és elismerni, ami korokon és irányokon fölül mégis leglelke és legmaradandóbb értéke minden művészetnek: a maga útját és irányát megtalált, a maga lényegét a maga nyelvén kifejező művészi egyéniséget (74). November 3-án a megszálló francia csapatok parancsnoka, de Tournadre tábornok is megtekintette a kiállítást. Az eseményről — a jobboldali Szegedi Új Nemzedék kivételével — mindegyik szegedi lap beszámolt : De Tournadre tábornok városkormányzó tegnap délelőtt 10 órakor egész kíséretével megjelent Gergely Sándor szobrász és Moholy-Nagy László kiállításán. A városkormányzó közel egy óra hosszán át tartózkodott a kiállításon, és az értékes művészetért legnagyobb megelégedését fejezte ki a kiállító két művésznek (75). Gergely műterme Balogh Lajos ny. honvédszázados házában volt. Ez a jobboldali városatya volt az, aki 1919. május 7-én a Szegedi Tanárok, Tanítók és Óvónők Nemzeti Szövetségének ellenforradalmi hangulatú gyűlésén bántalmazta Juhász Gyulát, az akkor élő legnagyobb magyar költőt. Juhász mellett a Délmagyarország másnapi számában egyik pártfogoltja, Nagyfalusi Jenő (1901—1944) költő, hírlapíró, a későbbi művészeti szakíró állt ki (102:170). Valószínű, hogy erre a májusi esetre gondolt a két művész, mikor patrónusuk, Juhász fényképét elhelyezték a falon... A Juhászt többször is támadó jobboldali, antiszemita Szegedi Új Nemzedék nem vett tudomást a költő pártfogoltjainak kiállításáról. Tóth Miklós írta (104): „Talán nem véletlen, hogy néhány nappal Juhász Gyula kritikája megjelenése utána a fasiszta Szegedi Új Nemzedék képzőművészeti cikkében a „magyar szív és magyar lélek" kifejezésről, s az úgynevezett „kozmopolitizmus gyökértelenségéről" beszél a magyar művészetben" (76). Hézer Béláné Fischhof Ágota úgy emlékezett, hogy a két művész egyetlen alkotást sem tudott eladni. Gergely udvari műtermét 1979 elején lebontották. A Magyar Hírlap és a Délmagyarország cikkírói ekkor indítványozták, hogy emléktábla jelölje Gergely volt műtermét, emlékeztetve Moholy-Nagy Lászlónak, az avantgárdé későbbi világnagyságának egyetlen hazai kiállítására is (132, 133). A két javaslat eredménytelen maradt.