Apró Ferenc: Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986)

a Tánc — Matisse festménye nyomán — két táncoló aktot, a Gemitus [sóhajtás, fájdalom] térdelő, hátra hajló ruhátlan férfit ábrázol. Mindkettőre expresszív indulat, sugárzó erő, feszes, hangsúlyozott formaadás jellemző. A kiállításról Juhász ezt írta: „érdekesen szemlélteti a művészi plakett fejlődését a reneszánsztól a futurizmusig, Pisanellótól, az olasz mestertől Gergely Sándorig, a legmodernebb magyar plasztika képviselőjéig... Ami a szegedi művészek jelentkezését illeti a kiállításon Heksch Nándor, Pásztor János, Szentgyörgyi István és Gergely Sándor egy egészen kis, de nagyon értékes kollekcióval van képviselve..." (67.) Az egy hétre tervezett tárlat az érdeklődésre tekintettel három hétig tartott nyitva (73). Novemberben volt Gergely és Moholy-Nagy közös kiállítása a szobrász műtermében. Moholy-Nagy a Tanácsköztársaság bukása után jött Szegedre a Pusztaszeri utca 4. számú házban lakó édesanyjához. A fiatal művész nem tartozott a MA köréhez, kiállításain nem szerepelt, a folyóirat nem közölte műveinek fölvételeit. Kassák még nem ítélte a MÁ-val rokonszenvező pályakezdő művész munkáit kiállításra vagy közlésre alkalmasnak. Ennek ellenére Moholy-Nagy is aláírta az aktivista művészek Forradalmároki c. 1919. márciusi kiáltványát. A Szegedre került Moholy-Nagyot Gergely karolta föl. Nem lehetetlen, hogy 1918 őszén Pesten ismerkedtek meg. Gergelyné úgy emlékezett, hogy a két művész Szegeden, a Pálmay családnál kötött ismeretséget. (Moholy-Nagy Pálmay Margitnak udvarolt.) Hamarosan barátokká váltak, hiszen a modern művészi törekvések egyedüli képviselői voltak a városban. (Bánszky Sándor szobrász francia internálásban halt meg 1918 őszén.) Biztosra vehetjük, hogy a pályakezdő Moholy-Nagyot Gergely mutatta be Juhásznak. A művészi újdonságokra érzékenyen reagáló költő fölismerte a fiatal grafikus értékeit, és lehetősége szerint támogatta. Magyarországon ő írt először Moholy-Nagyiól cikket, egyszerre négyet is! A forradalmak bukása utáni kilátástalan helyzet, a vásárlások hiánya mindkét művészben azonos elhatározást szült: pályájukat külföldön folytatják. Elutazásuk előtt közös kiállítást íendeztek Gergely műtermében, hogy némi pénzhez jussanak. A harmadik kiállító az ötvösmunkákkal szereplő Milkó Erzsébet volt. Az előzetes hírt több szegedi lap is közölte: Műteremkiállítás. A legmodernebb művészeti irány két fiatal, tehetséges képviselője mond búcsút Szegednek. Gergely Sándor szobrász és a rövid ideje itt tartózkodó Moholy-Nagy László készülnek külföldre. Távozásuk előtt Szegeden készült műveikből kiállítást rendeznek a Gizella tér 3. sz. alatt levő műteremben. A kiállítás november 1-től 5-ig délelölt 10—1 óráig 3 korona belépődíj mellett megtekinthető (68). A Közművelődési palotából együtt ment a 10 órai megnyitóra Móra, Fischhof Ágota, Cs. Sebestyén Károly, Lugosi Döme és Czógler Kálmán.