Apró Ferenc: Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986)

csak nagyon felkészülten lehet előrehaladni, hogy új értékeket érlelhessen" (24). A Köztársasági Újság dicsérő sorait átvette a Szegedi Napló: „A tárlaton Gergely Sándor három szobrát is látjuk. Három állomás az egyre izmosodó művész pályafutásában. Bronz szobra a kiindulást jelenti. Póz, amelyet Gergely szinte megszólaltat, s ehhez a realizmushoz lágy formaeszközöket használ. A Torzóban már ugrik egyet, s az emberi test mozgását széles izomrögzítéssel a leegyszerűsített formák útján keresi. Tökéletes ez a Márvány jelzésű szoborban, amely joggal hirdeti a művész öntudatos erejét. A kiállítás nem nagy anyagú számban, de annál becsesebb tartalomban" (28). Lyka tartózkodása is oldódott: „A kiállításon szobrok is voltak, Gergely Sándor három műve. Gergely komoly tehetség, szobrai erősen zárt egységek, formaszerkesztő és komponáló képessége figyelemreméltó" (22). Végül Bálint Lajost idézem: „Mellette Gergely Sándor állít ki három szobrot. Az egyik kis gipszmunka, jó mozgásstudium, egy nagyobb márvány pedig becsületes tudással szólaltatja meg az anyagot" (18). A sikerek velejárója a vásárlás. A katalógusban fölíüntetett, ám ki nem állított Bronz c. szobra már korábban magántulajdonba került. Wildner Ödön tanácsos, a közoktatási ügyosztály vezetője a főváros számára megvásárolta a kiállított Bronz c. alkotást (28). Szentiványi följegyzése, és ennek nyomán az Éber szerkesztette Művészeti Lexikon szerint bronzvázlat. A mű a Székesfővárosi Múzeumba került. 1924-ben a Műcsarnokban állították ki Női akt címmel (92). A Szegedi Napló beszámolt arról, hogy Petrovics Elek igazgató a kiállított márvány Torzót akarta megszerezni a Szépművészeti Múzeum számára (28). A vásárlás nem jött létre. Szabó Júlia kutatásai szerint Gergely egyik munkáját a direktórium vásárolta meg (113:51). E munka a Szépművészeti Múzeumba került. A vétel 1919. április vége előtt történhetett, mert a szegedi képzőművészek szakszervezetének alakuló gyűlésén (1919. ápr. 26.) Gergely — egyéni vitába keveredve a munkái iránt mástól érdeklődő Vlasics Károllyal — kijelentette, hogy neki a Fővárosi és a Szépművészeti Múzeumban is van alkotása (47). Gergelyné szerint e munka az Anya gyermekével c. bronzakt volt, mely a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításán szerepelt. A szobor 1944-ben — menekítés közben — eltűnt. Az újabb pesti sikerről Juhász két lapban is beszámolt. A Szegedi Napló hasábjain idézett a fővárosi lapok kritikáiból, és lelkes szavakkal írt fölfedezettjéről: „Nagy örömmel állunk meg merészen lendülő pályájának e fontos állomásánál, hogy megállapítsuk, mennyi energia, megérzés, talentum és zsenialitás robbant ki belőle tökéletes művészi formákban, hogy tanúságot tegyen az új nagyszerűségeket kutató forradalmárművész igazáról" (28).