Apró Ferenc: Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986)

írta: „Az ifjú művész atelierje könyves polcán az antik mesterekró'l, Klingerről szóló monográfiák, Rodin beszélgetései a művészetről, de az állványokon egy egészen más, új világ formái, gesztusai és vonaglásai" (13). Kahána Mózes így emlékezett Gergely műtermére: „Kisebb-nagyobb, nyersen kőbefaragott figurákat találtunk itt, barátunk... műhelyének homályában. Sok volt ott a kész szobor — eladatlan és készülő újak — rendeletlen, csak a jövőnek, utókornak szántan" (111:470). Passuth Krisztina tévesen írta, hogy a műtermet Moholy-Nagy László Gergellyel közösen tartotta fönn (122:64). Az egyetlen helyiségből álló kis épületet 1979-ben bontották le (132, 133). A kiállító művész 1918. szeptember 15-én nyílt meg a MA demonstratív kiállítása. Máttis Teutsch gyűjteményes (1917) és Bohacsek Ede emlékkiállítása (1918) után ez volt a MA harmadik kiállítása. Gergely kapcsolata az aktivistákkal még az év elején létrejöhetett, hiszen Juhász március 30-án azt írta ró a, hogy most készül első nyilvános művészi szereplésére: „a MA, ez a merész művészi csoportosulás mutatja be szobrait az ősszel nyíló tárlatán." A költő június 29-i cikkében is említette, hogy „Gergely Sándor az ősszel kollektív kiállításra készül Budapesten, amely bizonyára kellemes meglepetés lesz a meglehetősen üzletiessé vált magyar képzőművészet iránt érdeklődőknek." Juhásznak szeptember 22-i cikkéből már többet tudunk meg: „Kassák Lajosnak, a magyar expresszionizmus harcos és hivatott vezérének a figyelmét is fölkeltették Gergely törekvései, lejött Szegedre, és besorozta az ifjú szobrászt a MA szeptemberi demonstratív kiállításának szobrászai közé" (13). Nem kétséges, hogy Juhász egyengette a művész útját a MA köréhez. Ő hívhatta föl Kassák Lajos figyelmét — levélben — Gergelyre, és ez után, 1918 februárjában vagy márciusában jött Szegedre Kassák megismerkedni az újonnan fölbukkant tehetséggel (128). Gergely három művet állított ki. A katalógus nem tartalmazta címüket, helyettük a Szobor megnevezés szerepelt (51—53. sz). Áruk — egységesen — bronzban 3000, gipszben 1000 korona volt. A kritikákból kitűnőn, és Juhásztól is megerősítve Gergely kisebb méretű munkákkal szerepelt. Szerencsénkre Nagy Andornak (1891—1949), a Szegedi Napló tudósítójának a cikke megőrizte az alkotások címét: „Három szobrászuk közt szerepel a jelenleg szegedi Gergely Sándor, aki három kis szobrot állított ki: Életöröm, Alvajáró és Táncosnő címen. Mind a három csupa lendület mozgás. E három szobor pompás ígéret egy erős tehetség nagyvonalú fejlődésére. Különösen feltűnő a Táncosnő című szobra, melynek mozdulatai tele vannak ritmussal" (11). Előttem két-