Apró Ferenc: Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986)

angelo hatását: a monumentális formaképzést, az alkotásnak a kőből való kibontását. Mennyire hasonlatos ez a mű a reneszánsz mesternek erőtó'l duzzadó Rabszolga c. torzójához (Firenze), melynek alakját csak félig bontotta ki a kőből. A művész utolsó hazai alkotása a Síremlék (9. kép). A relief félköríves záródású keretben lehajtott fejű, féltérdre ereszkedő drapériás félaktot ábrázol. Gergely e munkájának a rajza került a Hevesy-kcnyv címlapjára (77). A dombormű jól pédázza a művész finom kubizmusát: a kubista elemek (haj, arc, mellkasív, mellek, karok) a ráismerés bizonyságával utalnak a természeti formákra. Sőt: érzést hordoznak. A soha nem feledés, a vigaszt alhat at lanság érzését, melyet Gergely alig utolérhető mesterségbeli tudással ültetett át a márványba. A néhány hosszúkás, keskenyedő fölületből fölépített kubista alakítású drapériának és a hát térnek a fölületképzése Beck Ö. Fülöpre emlékeztet. A kompozíció tökéletesen zárt : a váll és a leengedett jobb kar alulra vezeti a tekintetet, majd a drapéria ívei visszairányítják a kiindulóponthoz, a fejhez. A félköríves szerkesztés két végpontja a jobb térd és a fej. Gergelynek ez a munkája méltán sorolható a magyar kőszobrászat legjobb teljesítményei közé. Harmadik alkotói korszakának a munkásságára a nehéz berlini évek hangulata nyomta rá bélyegét. Alkotásaiból eltűnt a forradalmak ihlette heroizmus, a kompozíciós zártság, a hangsúlyozott szerkesztő szándék. Táncosnő c. aktjával (10. kép) visszatért a tanagra mérethez. A mozdulat ismét expresszíven fölfokozoít (kőbe már nem dolgozik), a ruhátlan alak minden idegszálával részt vesz a táncban. A visszatérő művészi probléma az előrelendülő lábak és a hátiahajló fölső test ellentétes mozgásának a harmóniába komponálása. A fejet mindkét mozgás irányához képest elcsavarja. A mű a szokásos félkörívbe van komponálva a jobb lábtól a test hátrahajló ívén át a fejig. Erre a fő erővonalra két kisebb erő hat, a bal comb és a bal fölső kar vízszintese. A szobor fölső részét a karok háromszögkompozíciója zárja le. Ha a mozgásban ellentét van is, a fölület a műből áradó harmóniának megfelelően nyugodt, enyhén stilizált. Birkózók c. vázlatán a két jobb könyöktől és a nézőnek háttal levő alak bal könyökétől bezárt háromszögbe szerkeszti az ülő (!) férfi aktokat. A kompozíció zárt körvonalából a szimmetrikusan elhelyezett fejek emelkednek ki. A művész célja az ellentétes erők feszülésének a visszadása volt. Akt torzóját (11. kép) is a szokásos hajlított ívbe komponálta. Az oldalról ható sodró erő az alak fejét teljesen elfordította. A levágott, kifordított bal kezet a jobb csípő tájára helyezte. (A kubista Torzónál alkalmazott hasonló megoldást.) A jobb csípő és a comb helyén levő d'apéria rusztikussága ellenpontozza a fölület nyugodtságát. A munka monumentális hatású, Michelangelói idéző erő feszül benne.