Apró Ferenc: Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986)

nak, hogy emberibben és szabadabban neveljenek, mint bennünket neveltek" (46). Az e tárgyban ülésező kultúrbizottság két ízben is meghívta Gergelyt (49, 51). A május 6-i ülésen a művész fölszólalt. Az újsághír szerint „Gergely Sándor azt tartja legfontosabbnak, hogy kultúrszempontból neveljék a gyereket" (51). A művész közéleti tevékenységének talán legszebb eredménye a vezetésével működő művészeti szabadiskola volt. Elgondolásáról ezt írta: Vágyaimnak és terveimnek — melyeket a nyilvánosság előtt a közelmúltban elmondottam [40] — egyik beteljesülését látom, mikor egy kis lelkes csapat Szegeden művésziskolát létesít. Egy művészeti szabadiskolát, mely nem a múlt sablonjaira épül, nem csontos, kiszáradt, akadémiai tanárokkal az élén, hanem fiatal, lelkes emberekkel, akik a most születő új renaissance harcosainak érzik magukat... Felhívom Szeged vezetőségét és lelkes embereit, hogy bennünket, az akarókat támogassanak, és ha eddig a nyugat mögött századokra lemaradtunk, induljunk kemény léptekkel az egész világon most születő új társadalmi rend felé (44). Április végére már biztos volt a megnyitás időpontja és az oktatók személye (48). Május elején meghirdették a foglalkozások időpontját (50). A tandíj 60 korona volt, de a „tebetséges, szegénysorsú növendékek az iskolában ingyenes oktatásban részesültek (53). Az iskola május 15-én kezdte meg működését a Tisza Lajos körúti Bohn-internátusban (ma a postaigazgatóság öreg épülete). Juhász modern irodalmat és filozófiát, Gergely szobrászatot és rajzot, Heller festészetet és rajzot, Fichtner Sándor zeneelméletet és zeneesztétikát, Raffay László iparművészeti rajzot és elméletet, míg Kováts Ferenc művészi anatómiát adott elő délelőtt 8 és 12 óra, délután 3 és 7 óra között. A szabadiskola festőnövendékei között volt a szegedi gimnazista Erdey Dezső, a későbbi jónevű szobrászművész is. Első képei láttán Gergely észrevette, hogy Erdey „művészi látása, kifejezési módja kimondottan szobrászi"(119). Szinte ellentmondást nem tűrőn szólt rá: "Maga nem festőnek való, magából szobrász lesz! Holnaptól nálam fog mintázni!" (117) Gergelynek igaza lett, Erdey szobrászatunk egyik jelentékeny alakjává nőtt. Szentiványi — Gergely közlése alapján — följegyezte, hogy az iskola mind anyagilag mind erkölcsileg sikeres volt. Rögzítette azt is, hogy a bonyolult politikai helyzetben a hatóságok az iskolát nem támogatták, az állandó elhelyezési gondok (megszálló francia csapatok, szervezkedő ellenforradalmi egységek, háborús sebesültek, menekültek) miatt többször kilakoltatták, és nyár végére hely hiányában megszűnt. Az első kényszerköltözésről hírt adott a sajtó. Eszerint az iskola július 21-től a Mars téri fölső ipariskolában folytatta működését (64). Levéltári adatokból megállapítottam, hogy az oktatás egy időben a Tisza Lajos körúti zeneiskolában folyt.