Zolnay László: Egy szegedi polgár a 19. században. Id. Gál Ferenc (1824—1898) (Szeged Művelődéstörténetéből 1. Szeged, 1985)

ban, kétnegyedét ingatlanokban és vállalatokban kell tartania — pátriárkái gonddal csüngött családja tagjain. Nővérét, a korán elözvegyült Fábik Józsefnét Csákováról előbb Domaszékre, majd onnan Szegedre hozta. Ő gondoskodott kis unokahúga, a szépséges Fábik Róza szegedi neveltetéséről. A félárva kislány utóbb unokatestvérének Gál Kálmánnak lett a felesége. Szegedi házain kívül körültekintő módon Szatymazon is úgy vásárolt „tanyákat", hogy minden gyermekének jusson egy-egy szőlőbirtokkal s gyümölcsössel övezett nyaraló. így aztán Szatymazon — a Zsótérok, Dáni Ferenc paradicsomában, a kis Dankó Pista pályafutásának indítóhelyén — az 1890-es évekre már állt a régi és az új Gál tanya (Gál János, illetve Gál Kálmán tulajdona); a Szivy-tanya, Treszky Béla és Gál Flóra kis mintabirtoka s Lugosiéknak — Reizner János történetírótól megvett — szép kis nyaralója. Gál Ferenc 1892-ben vette meg a szatymazi Zombori-dombot (II. 49); itt 1896-ban még maga ültette el azt a tölgyfát — itt makkfának mondják —•, amely a milennium emlékét őrzi s ma a környék leghatalmasabb fája. 1892-ben fia s veje Kálmán s János ü'tették el azokat a szőlőtöveket, amelyek még ma is teremnek. Szatymazon nyaraló unokái egy ízben Szeged felől nagy füstöt láttak az ég alján. Estére kiderült: nagyatyjuknak, Gál Ferencnek Feketesas utcai házát — emeletét — emésztette meg a tűz. Az öreg úr mosolyogva mesélte el unokáinak azt a mondókát, amelyet ifjúkorában — a Valero féle időkben — budakeszi sváboktól hallott: Pest városának lakóiról vélekedtek így Budakeszi németjei: „Heiliger Florian, Kreuzbraver Mann, Beschütz unsere Häusern Und zünd die Pester an !" Ami is csupán egy régesrégi németországi szólamnak budakeszi változata.

60 Megmagyarosodásukról már említést tettem. Ő maga — mint láttuk — már gyertyámosi gyermekéveiben — Tényi Lászlótól — módszeresen megtanult magyarul. Atyja családnevét — Gall — már 1836-ban s attól fogva végig Gálnak írja. Kossuth s a szabadságharc iránt való olthatatlan szimpátiája — számos kis családi emlék is tanúsítja — mindvégig megmaradt. Béla fia már magyarul versel. Jellemző két korai családi csoportképe is. Az egyik 1857-ből való. Itt mind Gál Ferenc, mind családtagjai még németes polgári ruházatot viselnek. 1861 őszén — ahol a korábbi fénykép két Gál-fiúcskája mellett már két ifjabb is mejelenik — mind a hatalmas csibukot szívó id. Gál Ferenc, mindpedig kis fiai zsinóros fekete magyarban, csizmában fe-