Zolnay László: Egy szegedi polgár a 19. században. Id. Gál Ferenc (1824—1898) (Szeged Művelődéstörténetéből 1. Szeged, 1985)

rendőrtiszt —- utazik a császárvárosba. Keméndynek, Kossuth egykori szegedi főbiztosának, — egyesek szerint Jókai „Lélekidomár"-ja modelljének

42

, a híres pandúrtisztnek — az a feladata, s ez felsőbb utasítás: mint a legügyesebb magyar rendőrtiszt vigyázzon a bécsi világkiállításra érkező „minden oroszok cárjának" életére. Ezúttal azonban felettébb tréfás eset történt a már öregedő, de még mindig ereje teljében levő Keméndy mesterrel! A kiállításon feltűnt neki egy gyanús külsejű, fekete szakállas férfi, aki minden áron az orosz cár közelébe akart férkőzni. Keméndy merénylőt sejtett benne, galléron ragadta a szakállast s elhurcolta őt a cár közeléből. Ekkor azonban kiderült: a lefülelt „merénylő" nem más, mint az orosz titkosrendőrség főnöke.

43 Ezekben az években esett meg az is, hogy Gál Ferencet egy ízben a város közönsége fáklyásmenettel ünnepelte meg s jelöltetni kívánta őt az országgyűlési képviselőválasztáson. Gál ez alól a megtiszteltetés elől kitért.

44 Gál Ferenc már 1876-ban is igen jelentős szerepet játszott a várost végpusztulással fenyegető árvíz elhárítási munkálataiban. Ezért — a Belügyminisztérium útján — társaival együtt királyi elismerésben részesült. Az ekkori árvízvédelem kimagasló személyiségei, Gál Ferencen kívül, a következők voltak: Taschler József városi főkapitány, utóbb az 1879. évi árvízvédelmi Vészbizottság elnöke, Szekerke József és Reizner János (1847—1904) ügyvéd, városi főjegyző, történetíró, Magyar János városi mérnök, Fluck Ferenc városi sótárnok (1829—1913), egykor Damjanich János tábornok segédtisztje a szegedi 3. honvéd zászlóaljban, utóbb Perczel Mór segédtisztje, Dobó Miklós (1823—1898) rókusi plébános, a temesvári papnevelde későbbi igazgatója. Ugyanekkor Pálfy Ferenc polgármester (1824—1907), a szabadságharc egykori főhadnagya, királyi tanácsosi rangra emelkedett, Molnár Márton városi tanácsnok pedig megkapta a koronás arany érdemkeresztet.

45 Az 1876. évi királyi leirat kiemeli az árvízveszély elhárításában, az ínségesek támogatásában életveszély közepette végzett jeles munkájukat, az emberi élet s az emberi vagyon megmentése érdekében tett érdemüket. Alig, hogy lefut az 1876-ban is kiáradt Tisza, s múlik az árvízveszély, Szeged kereskedői és iparosai új, nagy munkába fognak s pár hónapra rá megrendezik — a háromemeletes Dugonics téri „kiállítási palotában" (ma a szegedi egyetem központi épülete) — a „Szegedi Országos Ipar és Mezőgazdasági Kiállítást". A sikeres kiállítás rendezőjeként azután Gál Ferencet Trefort Ágost földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 1876. november 20-án a kormány elismerő oklevelével tünteti ki.

46 Pár békés esztendő után az 1879-es árvíz híre az idősödő Gál Ferencet, Kálmán fiával s két unakaöccsével, Gál Jánossal és Gál Ferenccel együtt újra a gátakra hívja. Id Gál Ferenc 1879. március 5-én, mint az Árvíz-