Zolnay László: Egy szegedi polgár a 19. században. Id. Gál Ferenc (1824—1898) (Szeged Művelődéstörténetéből 1. Szeged, 1985)

kedést nyit; három testvére a csehországi Horickában selyemgyárat alapít. A bécsi Valero-selyemkereskedés magyar s délvidéki kapcsolatai úgylátszik ezután sem szakadtak meg. Éppen Gál Ferenc, a pályáját kiskereskedőként újra kezdődő szegedi merkátor az, aki egyik bizományosa az ötvenes évek — immár Bécsből érkező —Valero-portékáinak.

21 Gál életében 1849/50 nagy pályamódosítás. De a magyar nagyipar történetében a pesti Valero gyár — talán első gyárnak nevezhető nagyüzemünk — megszűnése fájdalmas gyász, a 49 után bekövetkező politikai elnyomás gazdasági parafrázisa. 1850 Szeged Gál Ferenc 1850-ben bukkan fel Szegeden. Talán atyai öröksége (láttuk egy-egy gyermekére, legalábbis 1851-ben kb. 300 forintnyi rész esett), talán a Valero-gyárban igazgatói állásából félretett pénze teszi lehetővé, hogy a császári elnyomás alatt sanyargó Szegeden képes megfizetni a Szegedi Kereskedői Grémiumba való befogadásához kellő összeget. Szegeden, 1822-től fogva a kereskedői testületbe, a Grémiumba való belépéskor ötven forintot kellett lefizetni, ám a posztós, a rőfös és a nürnbergi árukkal kereskedő háromezer forintot, a többi kereskedő ezer forintot, a kalmár pedig kemény ötezer forintot kellett, hogy vagyonaként igazoljon.

22 S milyen is ekkor Szeged? A Bonyhády féle Bach-huszárok keserítik meg a lakosság életét. S még mindenütt ott a nyoma a katasztrofális szegedi lcpjrtorony-robbanásnak. Amelyről is így ír — a Gálokkal utóbb rokoni viszonyba került — Bíró Antal, a 49-es szegedi országgyűlés tagja, a szemtanú: „— Szegeden szinte nem volt hosszú maradás, itt már mintha előjósolta volna a bukást ama nagy katastropha, amely a Tisza balpartján álló lőporgyár felrobbanásával állott be. Éppen képviselői ülésben voltam, midőn egyszerre mintha az egész Városháza — ahol voltunk — öszszedűlni akarna, szörnyű robajjal rázkódott össze, az ablakok csörömpölve hullottak be, s midőn az első ámulatból magamhoz tértem, akkor vettem észre, hogy az egész terem üres, s a karzat alatt még egy vagy két képviselő futva menekül. Kimenekülvén s a hely színén megjelenvén a gyárnak csak helyét s a Tisza folyásával egyirányban a falak tégláit, csaknem a szó szoros értelmében összemorzsolva, elszórtan láttam; borzasztó volt e robbanás, mert hát gerendákat, csonkított testeket vetett át a Tiszán..."

23 Gál Ferenc 1853-ban — amikor feleségül veszi az elszáz-lotharingiai ősöktől eredő Vogel (Fogl) Erzsébetet (1834—1932), a Kisősz-Gottlobon