Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén
te a presbitérium és a gyülekezel akaratát" - ezennel fölkérték az eltávolított lelkipásztort, hogy „szolgálalát azonnal kezdje meg". 6 Ezt követően Vásárhelyi írt az esperesnek, és bejelentette, hogy újból elfoglalta az állását. Értesítette az AEH megyei főelőadóját, Csakmag Györgyöt is, aki - állítólag - jogszerűnek ismerte el a lépését és intézkedett, hogy a kongruát kapja meg a városi pénztárból. 77 Október 28-án - a vasárnapi istentisztelet kezdete előtt - Vásárhelyi Lajos a lakására hívta azokat a presbitereket, akik támogatták öt. Az értekezleten közölte velük, hogy vissza szeretne kerülni a gyülekezet élére, és kérte ehhez a presbiterek támogatását, amit természetesen meg is kapott, még egy újabb nyilatkozat formájában is. 78 Innen átsietett a templomba, és mielőtt még Kádár Ferenc odaaért volna, fölment a szószékre. Ellenlábasa a kész helyzettel szembesülve kénytelen volt a „Mózes-székben" meghúznia magát, végighallgatva a prédikációt. (A volt esperesnek, Bakó Lászlónak írt december 17-i levelében azt állította, hogy „meglehetősen vad dolgokat" mondott Vásárhelyi, sőt a gyülekezet tagjaival azt is közölte, hogy a tanácselnök engedélyével foglalta vissza az állását, ahonnan „a sztálini egyházpolitika jogtalanul elüldözte"... 79 ) Az istentiszteletet követően presbiteri gyűlést tartottak, amelyen viharos jeleneteknek lehettek tanúi a presbiterek, ugyanis Vásárhelyi Lajos - hirtelen fölindulásában - szinte nekiment Kádár Ferencnek, aki eleinte nem volt haj80 landó lemondani, bár végül csak megtette. Két nappal később, 30-án - a forradalom csúcspontján! - levelet írt a szentesi Esperesi Hivatalnak (vagyis „mentorának", Munkácsy Györgynek) és jelentette, hogy Vásárhelyi „önhaTtREL, I. 29. g fond, 9. doboz, sz. n. A Vásárhelyinek címzett felhívásban egy sort utólag (Czirok Pál presbiter kifogására) kihúztak: „Kádár Ferenc h. lelkésznek minden további szolgálat végzését ezennel megtiltjuk." A nyilatkozatot Szilágyi Miklós íratta alá a presbiterek egy részével. Két esetben az illető felesége látta el kézjegyével, de a férjük egyetértésével. TtREL, I. 1. c fond, 544. doboz, 206/1956. sz. Sajnos az ÁEH megbízottjának a forradalom alatt és után készített jelentéseit nem sikerült megtalálni, feltehetően a forradalom idején megsemmisültek vagy megsemmisítették azokat. A Dura Lajos állal legépelt és tizenhárom presbiter részéről aláírt nyilatkozatban kijelentették: „Önt alulírott ótemplomi presbiterek egyházközségünk megválasztott lelkipásztorának ismerjük el és a felsőbb egyházi szervek sztálinista politikai elnyomáson alapuló intézkedését törvénytelennek és minden jogalap nélkülinek tekintjük." Ebben már az is olvasható, hogy Kádár Ferenccel közölni fogják, a további szolgálat alól felmentik. TtREL, I. 1. c fond, 544. doboz, 95/1957. sz. Dura szerint azért volt szükség egy újabb nyilatkozatra, mert az előző napi példányt Szilágyi Miklós odaadta egy újságírónak és emiatt nem tudtak mit átadni Kádár Ferencnek. Bakó-hagyaték. 1956. december 17-i, gépelt, aláírt levél. Az Állami Egyházügyi Hivatal egyik 1958. áprilisi összesítése szerint a református egyházból összesen harmincegy pán- és államhü lelkészt távolítottak el állásából a forradalom napjaiban. Lásd Balogh, 1997.
