Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén

többsége azt szerelné, ha Vásárhelyit elhelyeznék valahová, Munkácsy pedig mielőbb átjönne Hódmezővásárhelyre.

7

' Erre azonban a következő hónapban sem került sor. Október 23-án kitört a forradalom Budapesten, aminek híre másnapra eljutott Hódmezővásárhelyre. 26-án a gimnáziumi diákság kezdeményezésére tömegtüntetés követelte a szovjet csapatok kivonását az országból, a megszállás jelképét, a szovjet katonai szobrát (,,Iván"-t) ledöntötték.

72 A forradalom váratlan kitörése elölt három nappal a Református Egyetemes Konvent Elnökségi Tanácsa arról határozóit, hogy „azokban az esetekben, amikor kétségen kívül megállapítható, hogy méltánytalan hátratétel" politikai okokból, személyi önkényeskedésből stb. történt, „a méltánytalan hátrányt az összes törvény-adta lehetőségek fölhasználásával jóvá kell tenni."

73 Erről a határozatról valószínűleg csak a forradalom leverése után szerzett tudomást a lelkipásztor és a presbitérium. Az október 23. utáni napokban egyébként is fölgyorsultak az események. Vásárhelyi október 26-27. körül sorra fölkereste a híveit és azt terjesztette, hogy 28-án már ő fog prédikálni. Ana hivatkozott, hogy beszélt az újonnan megválasztott tanácselnökkel, Török Istvánnal, valamint Vargakovács Jánossal, az MDP Csongrád megyei VB Kulturális és Köznevelési Osztálya vezetőjével, akik állítólag

14 azt közölték vele, hogy mivel egyszer már törvényesen megválasztották, nincs szükség új választásra ezért nyugodtan foglalja el ismét az állását. Ezt hallva a presbitérium „arra az álláspontra helyezkedett, hogy Vásárhelyit tekinti újból lelkészének".

75 27-én a huszonöt presbiter közül tizenhatan - közülük tízen a szeptember 15-i beadvány aláírói voltak arra hivatkozva, hogy Péter János püspök (aki négy nappal később lemondott!) és Munkácsy György „több mint egy éven keresztül soha nem teljesítet71 ÓRLHi, a VI. presbiteri gyűlés jegyzökönyve, 1956. szeptember 30., 32. sz. 72 Bővebben lásd: Bálint, 2003. 19-24. o. 73 TtREL, I. 1. c fond, 543. doboz, 2031/1956. sz. 74 Azt, hogy ténylegesen mi hangzott el a lelkész és a tanácsi vezetők között, már sohasem tudhatjuk meg. Az azonban elgondolkoztató, hogy utóbbiak egy október 30-i (!) nyilatkozatukban leszögezték: „Tudomásunkra jutott, hogy dr. Vásárhelyi Lajos volt ótcmplomi ref. lelkész nevünkre és utasításunkra hivatkozva vette át hivatalát, ahonnan egyházi bíróság előbb elmozdította. Ezúton kijelentjük, hogy semmiféle utasítást nem adtunk, mert mi az egyház ügyeibe nem avatkozunk." (TtREL, I. 29. g fond, 9. doboz, sz. n.) Az a gyanúm, hogy Törökék valamiféle - Vásárhelyit megnyugtató - választ adhattak arra a kérdésére, hogy mi lesz ővele, majd midőn kiderült, hogy erre hivatkozva foglalta el az állását, megijedtek és igyekeztek elhárítani magukról a felelősséget. Török egyébként már a nyilatkozatot követő napon lemondott a tisztségéről. 73 TtREL, I. 29. g fond. 9. doboz, sz. n. 1957. március 28-án felvett jegyzőkönyv, Bánfi Sándor presbiter vallomása.