Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén
vádolták meg Kádárt, hogy az ótemplomi gyülekezel „bomlása" kifejlődésében neki volt a leglényegesebb szerepe. (A „lázadó" presbiterek ezek szerint nem vol lak tisztában az egyházügyi megbízott, meg az esperes és a püspök romboló szerepével...) Azt állították, hogy a helyelles lelkipásztor korábban „valóságos hajszát indított" elődje ellen (úgy állítván be a felettes egyházi hatóságok előtt, mint aki magatartásával megbotránkoztatja a presbitériumot és a gyülekezetet), ráadásul a lelkészi munkáját is elhanyagolja. 69 Munkácsy Györgytől (!) ezért azt kérlek, hogy „haladéktalanul indítson fegyelmi eljárást" ellene. Ebből persze semmi sem lelt, még a rendkívüli gyűlés összehívásából sem. Ehelyett Kádár Ferenc a szeptember 16-i, vasárnapi istentiszteleten „kiprédikálta" a „lázadókat". Kijelentette, hogy az egyházközségnek van „törvényes" lelkipásztora (Munkácsy György - aki azonban nem hajlandó elfoglalni az állását), a benyújtott kérvény pedig az egyházi törvények szerint szabálytalan. (Az egyik presbiter szerint „valósággal megfenyegette a szószékről a gyülekezetet [...] ne próbáljon senki Vásárhelyi érdekében dolgozni..." 70 ) A 30-i rendes presbiteri gyűlésen cáfolta a tizenkét presbiter azon vádját, miszerint elhanyagolná a lelkészi teendőit, és emiatt csökkent az istentiszteleten részt vevők vagy az úrvacsorával élők száma. Azzal vádolta őket, hogy ők (sem) járnak el az istentiszteletre. (Lehet, hogy egyfajta bojkottról volt szó?) A szót kérő Dura Lajos továbbra is azt állította, hogy Kádár hajszát folytatott Vásárhelyi ellen és elnyomta a presbitérium véleményét, ezért kitartott a helyettes lelkész leváltása mellett. 0 azonban minden vádat visszautasított. A fölszólaló Szűcs Ferenc főgondnok azt állította, hogy Vásárhelyi Lajos „nem tudott olyan engedelmességet tanúsítani, mint kellett". Az időközben megjelent Munkácsy György esperes leszögezte, hogy a 15-i beadvány szabálytalan volt, az eltávolított lelkipásztor ügye „nem tartozik a presbitérium illetékessége alá", különben is a szolgálatba állítása kizárólag tőle függ: „meg kell térnie" (mint az önkritikát gyakorló kommunistának - tehetném hozzá), és „az egyház gyakorolni fogja a megbocsátást". Amikor megkérdezte, hogy mi a presbitérium és az egyházközség óhaja, Dura Lajos - korábbi harcos álláspontját föladva - személyes tapasztalatára hivatkozva közölte, hogy a hívek az, hogy valamikor a forradalom kitörése előtti hetekben több százan írták alá azt a nyilatkozatot, melyben a lelkipásztor rehabilitálását kérték! Kádár Ferenc az 1956 eleji jelentésében elismerte: „Sajnos az úrvacsorával élők száma évről évre csökken" (az előző évhez képest százhuszonkettövel). Az 1957. március 28-i nyilatkozatokban több presbiter azt állította, hogy Vásárhelyi alatt lényegesen többen jártak istentiszteletre, mint Kádár idején. ÓRLHi, hivatalos levelezések, 1/1955. sz. és 1/1956. sz. és TtREL, I. 29. g fond, 9. doboz, sz. n. TtREL, I. 29. g fond. 9. doboz, sz. n. 1957. március 28-án felvett jegyzőkönyv, Izsó Lajos presbiter vallomása.
