Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén
nye volt, de az elnökség (Kádár Ferenc és Szűcs Imre főgondnok) „tartózkodott a vélemény nyilvánítástól." 48 Óvári László - az 1956 eleji jelentésében 49 - azt állította, hogy a fegyelmi tárgyalás eredményével a legtöbb lelkész egyet értett - söt, „...egyes papok humánusnak mondották az ítéletet, sokkal szigorúbbat vártak" (talán börtönt?!). Ugyanebből a jelentésből azonban az is kiderül, hogy egy koncepciós eljárásról volt szó: „végre lezáródott [a] több mint egy éve húzódó Vásárhelyi Lajos Hódmezővásárhelyi Ótcmplomi [sic/] lelkész ügye is. Igen jól előkészítettem Vásárhelyi Lajos fegyelmi ügyét Munkácsi [sic!] esperessel..." Az ítélet után Munkácsy egy 1955. december 28-i levelében ismételten felelősségre vonla Vásárhelyit, amiért engedély nélkül meghívta előadást tartani a missziós lelkészt. Ö megint csak azt állította, hogy Ungár, (kiről elismerte, hogy a barátja), csak mint vendég „esett be" a bibliaórára, és csupán hozzászólt a beszélgetéshez, 50 de ezt a magyarázatot az esperes nem fogadta el. Az a tény, hogy az elsőfokú tárgyalás után az esperes megint előhozta ezt a kérdést, azt sejteti, hogy ez különösen súlyos bűnnek számított. A lelkipásztor 1956. januári föllebbezése után másodfokon a Tiszavidéki Református Egyházkerület Bírósága április 9-én hozta meg az ítéletet, mely ugyanaz volt, mint az előző: a szolgálati helyéről történő „elmozdítás". 51 (Az ítélet április 11-én emelkedett jogerőre, ám különös módon, Vásárhelyi törzslapján az olvasható, hogy csak február 26-ig 52 volt az egyházközség lelkipásztora. Az ügyvédje úgy tudta, hogy a fegyelmi eljárás március 12-én fejeződött be jogerősen. 53 ) Ezt követően a lelkészt el kellett volna küldeni egy másik lehetőleg minél távolabbi - egyházközségbe (illetve formálisan meg kellett volna hívattatni a gyülekezettel), ám ez nem következett be. Bár Óvári azt írta a már idézett 1955. december eleji jelentésében, hogy a lelkész hajlandó lenne elfogadni az áthelyezését egy másik egyházközségbe, de úgy tűnik, meggondolta magát (vagy az egyházügyi megbízott tévesen gondolta, hogy hajlandó követni Bakó László példáját...), mert egy hónappal később már azt jelentette, hogy „erősen készülődik arra", hogy a szülővárosában maradjon. (Az 1956. április 16-i levelében Vásárhelyi azt írta a püspöknek, hogy családi okok miatt nem tud az ország távoli vidékérc költözni, ezért azt kérte, hogy JK ÓRLHi, az 1955. december 29-i, IX. presbiteri gyűlés jegyzökönyve, 54. sz. 4y CsML, XXXIII. 3. 31. fond, 153. ő. e., 0012/32/956. sz. 50 ÓRLHi, hivatalos levelezés, 4/1955. sz. 51 A Csongrádi Református Egyházmegye Bírósága B.3-1955./30. sz. ítélete. Másolata az ótemplomi lelkészi hivatal irattárában található. (Csupán az egyházkerületi bíróság ítélete ismeretes, ugyanis a fegyelmi eljárás összes irata a debreceni levéltárban „eltűnt" - csak az iktatókönyvböl derül ki, hogy létezett valamikor egy Vásárhelyi-dosszié!) 52 Kádár Ferenc 1956. december 17-i, Bakó László volt esperesnek írott levelében szintén az olvasható, hogy Vásárhelyit február 27-én mozdította el az egyházkerületi bíróság az állásából. 5? TtREL, I. 1. c fond. 542. doboz. 720/1956. sz.
