Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén

e sietség, az az indoklásból nem derül ki. 4

) Még ugyanezen a napon az esperes megbízta Kádár Ferencet, hogy lássa el az ótcmplomi egyházközségben a helyettes lelkészi teendőket.

45 Vásárhelyi természetesen fellebbezett. Az alsóbb egyházi hatóság, az egyházmegyei bíróság (Péter János sürgetésére) még december 17-én Szentesen - egy nyilvános tárgyaláson, melyet valószínűleg Óvári utasítására „rendeztek" meg

46 - hozta meg a B.3-1955/27. számú ítéletet. Eszerint a lelkipásztort a „nyugdíj igényének érintetlenül hagyásával azon helyről való elmozdítás büntetéssel" sújtotta. Az indokok alapjában véve ugyanazok voltak, mint amiről Vásárhelyi tájékoztatta a presbitériumot. Csakhogy ekkor már azt is fölrótták neki, hogy „az egyházi tekintélyt lealacsonyító, az állásához szükséges bizalmat megingató magatartást tanúsított [...], demoralizáló és destruktív kijelentéseket lett [...], az Egyház és az Állam közötti Egyezmény szellemével ellentétben álló magatartást tanúsított" (mint Bakó László - tehetném hozzá ez utóbbi vádponthoz). A továbbiakban kiderült, hogy még a határozathozatal előtt három nappal (október 5-én) a debreceni püspöki hivatalban „lelkipásztorhoz nem illő magatartást tanúsított". (Tiszteletlen magatartásáért egy december 19-i levelében sajnálkozását fejezte ki, majd már a fegyelmi ítélet után, 1956. április 16-án ismét megkövette a püspököt.

47 Azt, hogy valójában mit jelentett a „tiszteletlen magatartás" kifejezés, utólag már nem valószínű, hogy tisztázni lehetne, de azt az eddig megismert forrásokból tudni lehet, hogy Vásárhelyi roppant impulzív ember volt, ezért megkockáztatható az a föltevés, miszerint esetleg egy vita során püspöke szemére hányta a kollaboráns magatartását.) A presbitérium a december 29-i gyűlésen értesült a határozatról. Az elnök (Kádár Ferenc) javaslatára ugyan tudomásul vették azt, de Dura Lajos presbiter javaslatára kérték, hogy „az Egyházkerületi Elnökség találjon módot a megbocsátó szeretet jegyében a Dr. Vásárhelyi Lajos ügyében hozott egyház-megyei bírósági ítélet enyhítésére, mivel a presbitérium ragaszkodik lelkipász-torához, hogy itt helyben hagyassák továbbra is." A kérés egyhangú, határozat eredmé44 Talán Óvári Lászlónak köszönhető, aki az 1955. december 3-i jelentésében azt közölte, hogy az egyházmegyei főügyész „hónapokig nem készítette el" Vásárhelyi ellen a vádiratot - ezt pedig egyfajta „szabotázsnak" tekintette. CsML, XXX11I. 3. 31. fond, 153. ő. e„ 0012/29/1955. sz. 4:1 Kádár Ferenc 1953-ban gorzsa-kopáncsi, majd újtemplomi segédlelkész volt, (közben 195455-ben a tarjáni egyházközségben is beszolgáll). A sors fintora, hogy még 1952 júliusában Vásárhelyi Lajos azt kéne Péter Jánostól, hogy ha valami oknál fogva nem lehet kihelyezni Kádárt a gorzsa-kopáncsi egyházközségbe, akkor rendelje ki hozzá. TtREL, I. 1. c fond, 528. doboz, 1365/1952. sz. 4(1 Óvári azt írja, hogy Vásárhelyi „erősen készüli" erre a nyílt tárgyalásra, de „nem sikerült szimpátiát kelteni saját maga mellett..." CsML, XXXIII. 3. 31. fond, 153. ő. e., 0012/32/956. 1955. sz. december havi kiértékelő jelentés. 47 TtREL, I. 1. c fond, 542. doboz, 720/1956. sz.