Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Vincze Klára: A vőfély szerepének változása Csongrádon a 19-20. században

A rendszerváltás ulán előtérbe került a külföldről vagy más hazai tájról és a médiából meglátott, pillanatnyilag megtetszett esküvői-lakodalmi mozzanatok. Rizst, rózsaszirmot kezdtek szórni a templom előtt, a menyasszony cukorkát osztogatott, az ara ruháját több havi fizetésből bérelte vagy vásárolta, a tehetősebbek az autót vagy fiákért is bérelték. A szép frizura, smink és körmök emlékét nemcsak a fényképek őrizték, a menyasszonyi csokor és esküvői dekoráció kiválasztása is katalógusból, képek alapján készült. Azért nem tűnt el szerencsére az egykori hagyomány: egyes családok remekül tudták ötvözni a régit az újjal, a modern esküvőt a paraszti hagyományokkal, főleg, ha vőfélyre bízták a ceremónia levezénylését. De kik is voltak név szerint azok a 20. századi vőfélyek, akik közül egykettő még ma is vállal lakodalmi szerepléseket? 1. Vincze Pál szül. 1933. 2. Góg László szül. 1946. - felhasználtam az 1984-ben lejegyzett ténykedését és verseit 3. Horváth Pál- Alma u. (csak a lánya él, Marika) 4. Kulik Ferenc - Uzsoki u. 5. Túri Kis István (szül. 1934., elh. 2004-ben, az unokái: Gyenge Ferenc és Árpád szolgáltattak róla adatokat, a Rózsa F.u.26. alatt lakott) 6. Makra Vince - Felgyőn 7. Győri János - jelenleg ápoló Szentesen 8. Révész István-a századelőn született és a 30-as években teljesített szolgálatot, amikor még vittak a lakodalomba szalonnát 9. Szabó Bogár Imre - szül. 1944-ben, József A. u. 30. - kedvenc vőfélye családunknak, adatközlöm volt, a testvérének, Lászlónak lakodalmi zenekara van, 1965 óta vőfélykedik és jelenleg is, 1000 lakodalmon van túl. A vacsora étrendje a következőképpen alakult át az utóbbi 20 évben: Először megmaradt a hagyományos tyúkhúsleves és pörkölt első kél fogásnak, a végén újdonságként salátákat és hideg tálakat hoztak- később akadlak, akik a levest és a pörköltet teljesen mellőzve csak különféle sülteket tálaltak fel az étteremben. Szabó Bogár Imre találóan foglalta össze a jelenkor furcsaságait a vacsora során: „Jelenleg a millió fajta sült, saláta, sütemény és torta a divat-egész este csak a tányérokat cseréltetik velem. Annyit esznek, hogy a táncra már nem marad erejük. Az első tál sültre még szoktam verset mondani, de mit mondjak a francia saláta tiszteletére meg a millió sonkatálra?" Régen behívták a szakácsnékat és a húsfözőket egy kicsit a vendégek közé - „ ma már ezek a pincérek nem akarnak bejönni!" „Egész este megy a tömény, nincs az a szép fokozatos fogyasztás, mint régen" - utal ugyanő az italokra.