Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Halmágyi Pál: Velünk él-e a történelem?

rendőrkapitányának emléktábláját. Tóth Tibor színművész Wass Albert: „Magyar cirkusz" című versét szavalta el, majd dr. Slreitman Károly elevenítette fel a közmegbecsülésnek örvendő, a városban a rendel fenntartó, s a forradalom mellé álló rendőrkapitány alakját. A márványtáblát a család, a megyei rendőr főkapitányság és a város képviselői koszorúzták meg. A városi ünnepség a gimnázium előtti kopjafáknál 11 órakor kezdődött. Itt Domokos László nyugdíjas könyvtárigazgató tartott nagyhatású beszédet, majd a Makói Oktatási Központ diákjai adtak megható és emelkedett hangvételű zenés műsort. Október 26-án délután 4 órakor az egy éve felavatott gimnáziumi emléktáblánál volt koszorúzás. Az intézet diákjai adtak rövid műsort, majd a néhány érdeklődő közül kiváltak a család és a múzeum képviselői és megkoszorúzták Institoris Ildikó emléktábláját. Az 51. évforduló ünnepségei november 4-én délután értek véget a budapesti harcokban részt vett makói fiatalok emléktáblájának leleplezésével. A Forradalmi Ifjúsági Szövetség egykori székházának falán immár újabb emléktábla őrzi azon fiatalok neveit, akik élelmiszerszállító autókkal november 3-án indulva éppen belekerültek a forradalmat leverő orosz invázióba. Az egykori résztvevőkre Horváth Sándor (Norvégia), a csapat egykori vezetője emlékezett avatóbeszédében. Az indulás előtt hirtelen összetoborzott fiúk közül 16 nevel sikerült a fél évszázad után összegyűjteni és az emléktáblára felvésetni: Horváth Sándor, Békési János, Benkö Iván, Csala Ferenc, Csávás Zoltán, Fazekas Tibor, Gáspárovics János, Gergye Ottó, Goda Antal, Józó János, Horváth István, Meggyesi József, Molnár János, Szabó Nándor, Szentpéteri Sámuel, Vata Antal. A koszorúkat Csala Ferenc (Anglia), Szentpéteri Sámuel és Gáspárovics János (Makó) helyezték el. A címben feltett kérdésre adandó választ két részre bonthatjuk. Egyrészt igen, velünk, közöttünk él a történelem. A volt diákok, munkások itt vannak közöttünk, s ha megöregedve is, de őrzik a forradalom emlékét, líraian fogalmazva „őrzik a tüzet". Bármikor, bármilyen messziről is az első hívó szóra hazatérnek Makóra és anyagi áldozatot is vállalva ápolják a dicső múlt és a társak emlékét. Kegyelettel és meghatódva emlékeznek a már közülük eltávozottakra. Hiába volt a megtorlás, a sokak életpályáját derékba törő, kisiklató, évtizedekig megnehezítő üldöztetés, bennük a forradalom eszméi és emléke tisztán él. Mi a helyzet a mai fiataloknál? A filmforgatás alkalmával igyekeztünk interjúkat készíteni a mai gimnazistákkal és fiatal tanáraikkal. Értékelhető, érzelmileg, gondolatilag azonosuló válaszokat alig-alig kaptunk. Sajnos a mai generációnak - tisztelet a ritka kivételnek - 56 a magyar történelem alig ismert részévé süllyedt. Akik családi vagy baráti körből nem kaptak, nem