Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén

Úgy látszik, a kommunista párt nem hálálta meg a Vásárhelyi Lajos eltávolítása utáni igyekezetéi. 1958-ban fölmerült, hogy vissza kellene engedni Hódmezővásárhelyre, de Munkácsy György esperes áprilisban arról tájékoztatta püspökéi, Bartha Tibori, hogy néhány vásárhelyi lelkész - Rapcsák Péler, Csák József és Hermán Tibor - „nem találják kívánatosnak a visszahelyezését", mert igen népszerűtlen, ugyanis „közismert a kapcsolata a helyi pártbizottsággal", (Egyébként ö maga sem támogatta a visszakerülését.)

117 Végül Turai István egyházügyi főelőadó támogatásának köszönhetően mégis csak hazamehetett: 1958 júliusától egy évig Vásárhely-Erzsébeten volt segédlelkész, majd a susáni gyülekezet megválasztotta lelkipásztorául. Visszatérve Vásárhelyi Lajosra, ő az új munkahelyén - a szórványos adatokból legalábbis ez sejlik föl - igyekezett lojálisán viselkedni. Egy 1958. március 11-én Hódmezővásárhelyen megtartott „papi békegyűlésen" - Turai István jelentése szerint - „határozottan pozitív, az állam iránt lojális felszólalást tett". Ennek ellenére Turai úgy jellemezte ebben a jelentésében, mint aki „a megye egyik legreakciósabb papjaként ismert"."

8 Nem meglepő hát, hogy néhány hónappal később Vásárhelyi Lajos a politikai rendőrség „látókörébe került". Ennek körülményeiről egyelőre keveset lehet tudni. Egy június 3-i belügyes jelentés szerint „egyházi és politikai tekintetben reakciós hívei körében" azt hangoztatta, hogy ő ugyanaz a „nagy magyar" maradt, mint korábban volt, ráadásul „igen intenzív tart fenn reakciós cimboráival". A jelentésből az is kiderül, hogy két „cimborájával" (régi hívével, volt presbiterével), Dura Lajossal és Szilágyi Miklóssal is tartja a kapcsolatot." (Kecskés Balázs is ezt állította a már többször idézett 1958. november 29-i levelében.) Ezek után nem csoda, hogy ellene - Pinkóczy Gusztávval, a másik „reakciós" lelkésszel és Kecskés Balázzsal (!) együtt - újabb egyházi fegyelmi eljárás indult.

120 Csakhogy míg Kecskés megúszta, dr. Vásárhelyi Lajos nem: Bartha Tibor püspök november 12-én az állásából fölfüggesztette. Ezzel a dönlésével végleg eltávolította őt a lelkészi pályáról. (Hogy a palástviselési jogát hogyan és mikor veszítette el, annak nem találni nyomát a hivatalos iratokban.) A lelkipásztor sorsa ezzel megpecsételődött. Újabb esélyt már nem kapott a világi és egyházi „hatalmasoktól". A hátralévő évtizedeiben a két diplomás dr. Vásárhelyi Lajos - akit a politikai rendőrség a hatvanas évek 117 TtREL, I. 1. c fond, 549. doboz, 757/1958. sz. "

s CsML XXX1U. 3. {az MSZMP Csongrád megyei pártbizottságának archívuma), 1. fond, 42. ö. e., Turai István 1958. április 10-i, 005/5/1958. sz. negyedévi jelentése, 60. o. 11<; CsML XXXIII. 3., 1. fond, 42. ő. e., 85. 120 A bírósági iktatókönyvben augusztus 18-i dátum alatt szerepel dr. Pinkóczy Gusztáv nyugalmazott lelkész és Vásárhelyi fegyelmi ügye, de különös módon ennek az újabb egyházfegyelmi ügynek is „eltűntek" az iratai a debreceni egyházi levéltárból