Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén
tott ellene az ÁVH hódmezővásárhelyi kirendeltsége. Ennek eredményeként Arató József AVH-s hadnagy hadnagy engedélyt kért a lelkész őrizetbe vételéhez, de valami oknál fogva ezt nem kapta meg a feletleseitől. Emiatt lovább dolgozott a lelkész „ügyén", vagyis további terhelő tanúvallomásokat vett föl. Ezekből az derült ki, hogy a magánházaknál vagy tanyai iskolákban tartott istentiszteleteket (ugyanis a két tanyaközpontban, Gorzsán és Kopáncson nem volt sem templom, sem imaház) „demokráciaellenes kijelentéseket" tett. 18 „Általában a kulákokra és azok hozzátartozóira támaszkodik, és azokat hívja meg ezekre az összejövetelekre, azonban a kisparasztság, valamint a TSZCS tagjai is részt szoktak venni az istentiszteleteken" - jelentette Arató. 1952 elején Óvári László megyei egyházügyi főelőadó már azzal gyanúsította meg, hogy a „kuláktanyáknál" tartott házi istentiszteletek leple alatt a Bethánia újjászervezése folyik. (Erre fölhívta ahogy jelentéseiben nevezte: a „Szomszéd Cég" - az ÁVH figyelmét is, amely ekkor már két éve „rajta tartotta figyelő tekintetét" a „reakciós papon".) Ezek után valószínűleg rendszeresen figyelték minden lépését és alig várták, hogy „fogást" találjanak rajta. 1953 tavaszán eljött a várva-várt idő. A május 17-i országgyűlési „választás" napján abban a tanyai iskolában, ahol korábban - engedéllyel - a vasárnapi istentiszteletek folytak, szavazóhelyiséget rendeztek be. Emiatt az egyik presbiter közeli tanyájában tartották meg az istentiszteletet, ez azonban igencsak fölbőszítette az ÁVH embereit és Oláh Mihály tanácselnököt, aki roppant durván felelősségre vonta a lelkipásztort. Bár kiderült, hogy nem agitált a szavazáson való részvétel ellen, nyilván-való volt, a helyzete ezek után tarthatatlan. Ezért arra kérte a püspököt, hogy helyeztesse el a tanyai gyülekezetéből. Miután a helyi pártlapban egy durva, fenyegető hangvételű kirohanás jelent meg ellene, 1 úgy döntött, jobb ha minél hamarabb elmegy a városból. Áthelyezésének kérdésében az egyházügyi főelőadó és Szabó József esperes napokon belül megegyezett: „Csongrád megye halárán kívül" kell állást keresni neki. 20 Ez meg is történt: 1953. szeptemberben a nyírségi Encsencsre távozhatott a vásárhelyi lelki-pásztor. Míg a fenti lelkészeket olyan helyzet elé állították, hogy végül ők maguk kezdeményezték, hogy eltávozhassanak Hódmezővásárhelyről, addig Beretzk Sándor esetében „politikai nyugdíjazásról" beszélhetünk. Az ő kálváriája 1950-ben kezdődött, amikor április 19-én Lénárt Imre, a saját gondnoka följelentette a rendörségen. Azt állította, hogy a lelkész hét hónappal (!) korábban, még 1949. szeptember 11-én - amikor esperesi utasítására hivatkozva megbízta öl és (másik tíz egyháztagot), hogy járjanak végig egy-egy IK ÁbSzTL, 3.19. V-1090, Arató Józseí'1950. március 23-i „környezettanulmánya". w Viharsarok, 1953. május 31. „Harcot a klerikális reakció ügynökei ellen". : " TtREL, I. 1. c fond, 531. doboz. 1207/1953. ad 400/1953. sz.
