Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén
arra kérle a püspökét, hogy járjon közbe Oláh Mihály tanácselnöknél. Ez sikeresnek bizonyult, ugyanis az építési engedélyt végül megkapták, de az Állami Egyházügyi Hivatalhoz elküldött anyagigénylésükre még csak válasz sem érkezett. Ennek^éllenérc 1952 tavaszára elkészült az épület alapja és összegyűlt az építési anyag nagy része is, melyet a gyülekezet tagjai egy lebontásra ítélt épületből termelték ki. Március 14-én azonban Oláh Mihály hatályon kívül helyezte a városi tanács végrehajtó bizottságának korábbi határozatát. Arra hivatkozott, hogy az építési engedély kiadása óta eltelt tíz hónapban nem készült el a templom, tanácsterem és irodaépület, mivel az egyházközség nem rendelkezik a szükséges összes építőanyaggal, ráadásul „nemzetgazdasági szempontból nem engedhető meg, hogy igen fontos és nehezen beszerezhető, nagymennyiségű zárolt (használt vagy új) építési anyagok huzamos időn keresztül felhasználatlanul heverjenek". 16 A lelkész hiába föllebbezett március 21-én a VB építési osztályához, mert elutasították. Az építési anyagot utóbb az egyik tszcs istállójának az építéséhez használták föl, bár a várossal kötött ingatlanátruházási szerződés értelmében kimondottan a templomépítés céljára kapták meg. Sajnos a tarjáni presbitériumot, illetve Serest harcukban az egyházi elöljáróik sem támogatták, bár leveleikben fűt-fát ígérgettek. 17 Ráadásul 1952. május 9-én Serest magához hivatta Óvári, és ki akart csikarni belőle egy olyan értelmű nyilatkozatot, miszerint eláll a templomépítéstől. Amikor ezt megtagadta, megfenyegette, hogy „adófizetés elleni lázítás" vádjával eljárást indíttat ellene. Erre ugyan nem került sor, de november 12-én ismét berendelte az magához hívatta az egyházügyi előadó, és érzékeltette vele, hogy a városban többé nem lehet maradása. Ezek után kérte püspökétől, hogy segítsen az „áthelyezésében". Erre háromnegyed évvel később került sor: 1953. június 1-étől a nyírségi Paposon lett lelkipásztor, de nem sokáig maradt ott. Ő volt az egyetlen lelkész a száműzöttek közül, aki visszatérhetett Hódmezővásárhelyre. Bár rehabilitálására nem került sor, de 1957. június 1-től a korábbi gyülekezetében lett segédlelkész lett. Mivel azonban - több ígéret ellenére - nem kapott saját parókiát, csupán segédlelkészi állást, 1961-ben, hatvan évesen saját kérésére nyugdíjba vonult. Tárkány Szűcs József gorzsa-kopáncsi lelkipásztor legfőbb "bűne" az volt, hogy „kulák családból" származott ráadásul „túl aktív" lelkipásztornak bizonyult. Emiatt már 1950. március és április folyamán adatgyűjtést folyta16 TtREL, 1. I. c fond, 528. doboz, 1014/1952. sz. 17 A kudarc annyira kínos lehetett, hogy beszélni sem lehetett róla: az 1952. november 5-i makói egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyvében a Bakó László esperes beszédében erre utaló fél mondatot („fáj viszont, hogy Hódmezővásárhely-Tarján megkezdett templomépítésében elakadt.") utólag kihúzták. TtREL, egyházmegyei közgyűlési iratok I. 29. e fond, 12. doboz, sz. n.
