Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén

lelkésztársát, Tárkány Szűcs Józsefet. Öl még 1945. május 28-án tartóztatlak le, majd hónapokon kérésziül Budapesten vizsgálati fogságban volt, végül a fővárosi IX. kerületi népbíróság október 25-én másfélévnyi letöltendő börtönbüntetésre, valamint politikai jogainak tíz évre történő fölfüggesztésére ítélte. Az volt ellene a (légből kapott) vád, hogy „a nyilas éra alatt népellenes bűncselekményt követeti el."

4 A Népbíróságok Országos Tanácsa december 17-én - bizonyítékok hiányában - az ellene felhozott vádat ejtette, és jogerősen fölmentelte. Ennek sokáig nem örvendhetett, mert nem sokkal azt követően, hogy hazatért Vásárhelyre, 1946. április 9-én internálták. Internálása csak 1947. január 21-én szűnt meg.'

s Állítólag a szegcdi népbíróság elé is állították, ott azonban 1947 januárjában szabadlábra helyezték.

6 Ezt követően még hónapokig rendőri felügyelet alatl állt. A följclcntgetések egyik áldozata volt Eperjesi Mihály vallásoktató lelkész is. Öt 1946. október 16-án egy helybeli illető, bizonyos Tulipán József jelentette föl, mert szerinte az előző napi hittanórán állítólag „népi és demokrata [sic!] ellenes kijelentéseket" tett. A rendőrség államvédelmi osztálya rögtön megindította a nyomozást, az egyik nyomozó négy kereskedelmi iskolás leánytanulótól - mint utólag kiderült - megfélemlítéssel terhelő vallomásokat vettek föl. A rendőrség államvédelmi osztályán kihallgatott lelkész tagadta a vádakat, ennek ellenére december 9-én Kilyén István szegedi népügyész elrendelte az előzetes letartóztatását, arra hivatkozva, hogy „a kiszabandó büntetés előrelátható nagyságánál fogva terhelt megszökésétől alaposan tartani kell".

7 Végül a vádak megalapozatlansága miatt 1947. február 5-én a szegedi nepbíróság fölmentette.

s Vásárhelyi (Zsarkó) Lajos lelkipásztort, aki 1938 és 1945 között a felvidéki Özörényben szolgált, 1946. június 28-án rendőrhatósági őrizet alá helyezték, vagyis internálták. A vád az volt ellene, hogy - hívei kérésére 1944 őszén átvette a helyi cellulózgyár irányítását, amikor pedig 1945 nyarán hazament Hódmezővásárhelyre, kommunistaellenes kijelentéseket tett. Az utóbbi vádról hamar kiderült, hogy - csakúgy, mint Eperjesi esetében - kényszerrel kicsikart tanúvallomásokon alapul. Az első vádpontban azonban a baloldali népbírák szavazataival elítélték. Az 1947. április 26-i szegedi nép4 ÁbSzTL. 3.1.9. V-1090, Arató József ÁVH-s hadnagy 1950. március 23-i „környezettanulmánya". 5 ÁbSzTL, 3.1.9. V-1090, a Szabolcs-Szatmár megyei Rendörfökapitányság III/III. Alosztályának 1964. május 14-i javaslata. 6 Arató azt írja az előbb idézett „környezettanulmányában", hogy „ezen ügyével kapcsolatban közelebbi adatok nem állanak rendelkezésünkre, ugyanis a budapesti népügyészség járt el ügyében." 7 CsML. VII. 2. fond, 46. doboz, NB 12/1947. sz., 5978/1946. nü. sz. * A szegedi levéltárban lévő iratokból nem derül ki, hogy a fölmentő ítélet miért szülelett, a védelem tanúinak vallomásai sem maradtak fönn.