Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Lichtenstein László – Szabó János József: Megelőző feltárás Fábiánsebestyén-Pusztatemplom lelőhelyen, 2006 őszén

szájú korsókhói származó töredékek, egyre több a tagolt peremű talpas ivópoharak darabja, jellemzőek az erősen profilait, fedöhornyos, kihajló peremű fazekak töredékei. Alapszínük változatosabb; zöldesbarna, vörösesbarna, világoszöld vagy sárga mázas és festett edények, tálak fragmentumai is egyre gyakoribbak a töredékek közt (HOLL 1963, 340-350). Kisebb mennyiségben, de előkerültek jó kidolgozású, finoman iszapolt, fehér színű fazekak és palackok töredékei. Közülük néhány darab pecsétéléssel (10. kép) díszített, melyek párhuzamait a budai 15. századi asztali díszkerámiák közt találjuk (HOLL 1963, 356-357). „Kályhaszem depó" Bővebben kell szólnunk a 119. objektum betöltéséből előkerült leletanyagról, mely szinte kizárólag csak kályhaszemeket és azok töredékeit tartalmazta. A török hódoltság idején elpusztult középkori falvak jellegzetes leletanyagai a bögre alakú kályhaszemek töredékei. A bögrés kályhák az egész Alföld területén elterjedtek, darabjaik egyáltalán nem ritkák az ásatásokon. Az alföldi kályhák nagy része szinte csak ilyen, korongolt szemekből állnak, melyek különböző számban borították a tapasztott kályhák felületét. A gödörből előkerült darabok egytől egyik az Alföldön leggyakrabban előforduló bögre alakú kályhaszemek csoportjába tartoznak. Jellegzetességük, hogy lefelé szűkülő fenekűek és szájrészükei jellegzetes befelé néző horonnyal korongolták. A szemek mind mázatlanok és sárgás-vöröses, terrakotta színűek. Az előkerült kiegészíthető példányok mind egy kicsit eltérő alakúak. Kör alakú szájuk átmérője és a szemek mélysége változó (11. kép). Sabján Tibor megállapításai szerint a korai példányok oldala egyenesen és csekélyebb mértékben szűkül, szájukról ritkán hiányzik a hornyolt perem, inkább pohár alakúak; míg a hódoltság korából származó szemek formája lefelé ívesen szűkülő, fenekének átmérője általában 3-5 cm (SABJÁN 2002, 61). Pálóczi Horváth András a szentkirályi feltárás rétegtani megfigyelései alapján a bögrés kályhák elterjedését a 15. század közepe tájára keltezte. Sabján megállapításai szerint az első török betörésekkor már mind a keskenyedő fenekű bögre, mind a kályha és a lakóház is széles körben elterjedt. A török pusztítások anyagában már mindenhol megtalálhatóak maradványaik (SABJÁN 2002, 70-71). Ezt támasztja alá a Fábiánsebestyénen előkerült depó szerencsés leletanyaga is. A kályhaszemek sokszor egymásba csúsztatva hevertek a gödörben 2 db ép példány is előkerült. A 119. objektumban talált leletanyag mennyiségéből ítélve a gödörben mintegy 50 kályhaszem kevert, melyek egyetlen lebontásra ítélt kályha marad-