Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Klamár Zoltán: Jelek a térben. A Magyarkanizsán élő etnikumok térkijelölő gyakorlata a 18-20. században

KLAMÁR ZOLTÁN Jelek a térben A Magyarkanizsán élő etnikumok térkijelölő gyakorlata a 18-20. században „ Távol legyen másban dicsekednem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében. " Gal. 6. 14. A város etnikai térszerkezetének változása A kistáj központjának számító, a Körös patak és a Tisza határolta ártéri teraszon fekvő település - 1920-tól a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz, majd az idők folyamán a szétesett Jugoszláviától a Szerb Köztársasághoz került -, az Árpád-kortól a török elleni felszabadító háborúk Bácskára való kiterjedéséig folyamatosan lakott volt.' 1686-tól azonban az átvonuló seregek és az időnkét portyázó kisebb csapatok állandóan veszélyeztették a településen lakók létét és vagyoni biztonságát, emiatt elnéptelenedett. Alig hagyták el Ókanizsát

2 és sok más Tisza menti helységet addigi lakói, máris újabbak érkeztek a helyükre: 1687 decemberében és 1688 januárjában a településeket katonáskodó szerbek ülték meg.

3 A lakosságcsere gyors lezajlását a vidéken járó térképész, Johann Kristóf Müller 1706-os datálása térképe - Markt alt Kanisa - ugyan nem jelöli, de a részletes utcahálózatból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a beköltözők a szellemvárosban gyorsan kijavítható lakóépületeket, templomokat találhattak.

4 A szerbek folyamatos beköltözése a két zentai csata 1 A vidék településtörténetéről részletesebben Klamár Zoltán, 2006. 26-50. 2 A város nevét az eltelt századok folyamán többször változtatta a politikai akarat: Ókanizsa/Magyar-Kanizsa (1750-1908), Magyarkanizsa (1908-1918) majd ismét Ókanizsa (1918-1941), Magyarkanizsa (1941-1944), Kanizsa (1944-2003) és végül Magyarkanizsa (2003-), mert a város újra felvette ezt az elnevezést a vajdasági magyar nyelvhasználatban. Mindegyik névalak azonban ugyanazt a települést, a vidék központjának számító kisvárost jelölte/jelöli. 3 Koroknay Ákos, 1995. 226. 4 „A martonosi sánc katolikus kápolnájának erőszakos elfoglalása ellen - mint már említettük - 1689. április 9-én a szegedi harmincados tiltakozott. Ráckevey János a martonosi kapitányhoz intézett levelében azt visszakövetelte a katolikusoknak... " Lásd Rokay Péter, 1995. 199. A martonosi példa nem egyedi eset, és mint olyan vonatkozhatott nemcsak egyházi, hanem világi épületekre is.