Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - F. Lajkó Orsolya: Egy 17. századi kerámiaegyüttes Hódmezővásárhelyről

készítési technikája és díszítése is egyfajta kontinuitást mutat. Ennek pontosítása azonban további kutatás feladata. Jelentős még a belső oldali, egyszínű mázas főzőedények számaránya is.

18 Közös jellemzőjük, hogy a máz mindig világos - sárgásfehér vagy világosbarna - anyaggal párosul, és jó részt sárgásbarnára színben tűnik fel. Az ótemplomi főzőedényeken a felület-átalakító, karcolt díszítések száma a legkisebb, és plasztikus díszü edényt egyet sem tartalmazott a leletegyüttes. Legkedveltebbek a sűrűn, vízszintesen, egymással párhuzamosan karcolt egyenes vonaldíszek, valamint az edények vállán és hasán körbefutó hornyolatok.

19 Folyadéktároló edények Az ótemplomi leletegyüttes másik legnépesebb csoportját képviselik a folyadéktároló edények. Az ásatásról előkerült kora újkori kerámialelet mennyiségének közel 30%-át teszik ki (5. kép). Főként fül- és oldaltöredékek formájában maradtak ránk, ezek előfordulási arányához viszonyítottan, meglepően kevés a fenék- illetve peremtöredék. A felhasznált nyersanyag alapján, a folyadéktároló edények jelentős része helyben készülhetett. Előállításukra jellemző a jó kidolgozás, a finom iszapolás és a homokos soványítás. Anyaguk alapján csoportosítva a folyadéktároló edények legnagyobb százaléka redukált égetésű szürkésfekete színű, melyek formailag a népi kerámia kanta típusával rokoníthatók.

20 Gyakoriak a csillámos homokkal soványított téglavörös anyagú mázatlan edények, melyek formája leginkább a néprajzi gyűjteményekből ismert becsípett szájú, rostélyos füles korsók típusához hasonló (6. kép). Legkisebb számban a világos alapanyagú folyadéktároló edények fordulnak elő. A sárgásfehér és világosbarna színű darabok együttes aránya is alig haladta meg a 15%-ot. A főzőedényekhez hasonlóan a folyadéktároló edénytöredékek legnagyobb része is díszítetlen. A díszített darabokon leggyakoribb a besimított vagy karcolt dísz, kisebb hányaduk vörös engobbal festeti, ritkán mázazott. Külön csoportot alkotnak a fehér anyagú, írókázott motívumú töredékek, melyek mintakincse és színezése az anyagban található írókás tálak díszíté1X A díszítőtechnikák bemutatásánál teszek említést a belső oldali mázazás meglétéről, habár köztudott, hogy a főzőedényeknél alkalmazott máz elsődlegesen gyakorlati és nem esztétikai szerepet töltött be. 19 Ez a díszítőtechnika a kora újkorban széles körben elterjedt (Hatházi - Kovács 1996, 55, 25. kép; Gerelyes 1987, 174, 5. kép 9-10; Kovács 1991, 179, Pl. IV.2), és a rovátkolófával (rovackoló) kialakított barázdaszerü dísz a magyar népi kerámián is gyakran alkalmazott (Csupor - Csuporné 1998, 102). 20 Szabadfalvi 1986, 7, 15, 37, 48. kép